A Matrescence, vagyis a (kamaszodáshoz hasonlítható, eget, földet rengető, változásokat hozó) "anyásodás" időszaka egy olyan új kutatási terület, ahol találkozik a tudomány a spiritualitással. Ahol a pszichológia, a szociológia, a kultúrális antropológia, a fejlődéstan és biológia, az endokrinológia és a legújabb idegrendszeri kutatások eredményei, szálai összefutnak.
De minél mélyebbre ásunk az "anyásodás" kutatásába, annál egyértelműbb, hogy a tudomány önmagában nem képes minden ekkor felmerülő kérdésre, sőt gyakran kételyre, választ adni.
Alapvetésként hasznos elfogadnunk, hogy itt a Földön mi emberi tapasztalásokat gyűjtő, lelki-szellemi lények vagyunk, tehát, hogy a nehézségeink elsősorban tanulási lehetőségek (nem pedig, átok, büntetés, vagy valamely képzelt hiányosságunk eredményei). Alapként, hogy az emberi élet célja (igen, a babáé, és a mamáé is) a tudat fejlődéséről szól inkább, mint statikus és materiális, állandóságot sugalló állapotok egy bizonyos szempontból "sikernek" elkönyvelt, lineáris fűzérre való felsorakoztatásáról.
Ez a gondolat különösen igaz a szülés utáni, posztpartum időszakra, ami nem az élet boldog csúcsára való "megérkezésről", hanem egy szabad nőnek az anyaság kötelékébe ÉS erejébe való, fokozatos érési folyamatáról szól (és nemcsak az első kisbabánál!). De ha ezt az átlag kultúránk nem érti, nem sugallja, akkor ez az időszak rendkívül szorongós, fájdalmas és összezavaró lehet a legtöbb nő számára, ráadásul anélkül, hogy erőt meríthetne abból, hogy minden könnycsepp, és boldog mosoly egyaránt megéri a fáradalmakat.
Mi az, hogy "lelki-spirituális" fejlődés? Hát, nem az a bizonyos rózsaszín-arany felhőkön való szirupos szárnyalás, amitől sok hús-vér nőnek a gyomra fordul fel... Legtöbbször a fejlődési ugrásainkat, pont mint a kisbabáknál, munka, erőfeszítés, szorítottság, szülőcsatorna-sötét érzetek előzik meg, melyek végeredménye az, hogy a világról alkotott képünk megváltozik, hogy képesek leszünk perspektívát váltani.
Általában része a folyamatnak egy regressziós, inkubálódási, méhbarlang jellegű állapot, amiből kipréselődve, újjászületve találunk rá egy új létezési formára.
Ennek eredménye az a metamorfózis, átalakulás,
Vajon mennyire lenne más a nőiségünkhöz és női egészségünkhöz való viszonyunk, ha nem ennyire klinikai, medikalizált, steril és néha ijesztő latin szavakat használnánk? Amikor ezeket a régi, taoista, ihletett leírásokat olvasom, azonnali a szomatikus és az 5 érzékemre való hatás. Rögvest látom, érzem, és egy mélyről feltörő, együttérző rezonancia járja át testem-lelkem... Ti hogy vagytok ezzel? (Az ősi Kínában a yin kvalitásokat erősítő zöldes-kék jádekő az aranynál is értékesebb kincsnek számított a neki tulajdonított gyógyhatás miatt.) Forrás: The Sexual Teachings of the White Tigress könyv a polcomról, Hsi Lai tollából. Ez egy szexuális praktikákat alkalmazó (félig) titkos, taoista, női rend volt a 3000 évvel ezelőtti Kínában.
A kiírt időpont egy mesterséges, és a mai medikalizált világban kártékony fogalom. Magyarországon a legtöbb helyen a 40. hetet, mint a szentírást, betartják. Csak összehasonlításképpen: Franciaországban 42. hét a határidő... Nem mindegy, mert egy korai #szülésindítás-sal nemcsak a szülés idejének valós megérkeztét, hanem több más folyamatot is szabotálunk a vajúdásban. Tudjátok egyébként, hogy hogyan számolják a kiírt dátumot??? Ez egy 18. sz. végi (!!) módszer, Naegele szabálynak nevezik. Vesszük a várandós anya utolsó menzeszének első napját, ahhoz adunk egy teljes évet, majd kivonunk belőle 3 hónapot, majd ismét hozzáadunk 7 napot... Kicsit bonyolult :-O Persze Franz Karl Naegele szabálya egy 28 napos ciklust vesz figyelembe, de a mi modern világunkban, ahol is a mesterséges fények és a mobilsugárzások kihatnak ezekre a finomabb és bensőbb ritmusokra, sok nőnek nem 28 napra jön meg a menzesze... Tehát Naegele szabálya enyhén szólva nem pontos, emiatt a kiírt időpont sem lehet kőbevésett! A babákat pedig egyszerűen nem érdeklik az ilyen szabályok egyébként sem, és akkor születnek, amikor idejét érkezettnek látják ezt... A tudomány még mindig nem tudja ezt pontosan megmagyarázni, de vannak "korábban" érkező babák, vannak "időre érkező" és "késő" babák. Hangsúly az idézőjelen... A babáknak csupán 3-4% érkezik a kiírt napon! És a statisztikák azt mutatják, hogy egy-egy várandósság hossza akár 5 hétnyi egymástól való eltérést is mutathat úgy, hogy a babák éretten érkeznek! Jó lenne, visszatérni a régi idők hagyományához, ahol születési hónapról, nem pedig kiírt napról beszélhettünk... Rajz @Sophie Lawson
