AZ AKTUÁLIS SZÜLÉSFELKÉSZÍTŐIMRŐL ITT OLVASHATSZ
HOGY SIKERÜLT?
Alább kommentben megoszthatod!
🔅 🤰 🔅
GÁBORJÁNI RÉKA • TESTFÓKUSZÚ SZÜLÉSFELKÉSZÍTÉS
• MÁR 2003 ÓTA •
Alább kommentben megoszthatod!
🔅 🤰 🔅
Hallgasd meg ezt a Kismama Rádiós hanganyagot!
TOVÁBBI KISMAMA RÁDIÓS HANGADÁSOK A CIKK VÉGÉN, AZ OLDAL ALJÁN!
Rendszeresen indulnak a szülésfelkészítőim,
ahol sok ilyen témát beszélünk át!
Ezekről további infók:
https://jogaszules.com/
szulesfelkeszites-gaborjani-reka/
Miközben a vajúdás és a szülés óráira sok-sok kismama kifejezetten pontos és részletes tervet készít, informálódik, komoly döntéseket hoz, szaksegítséget vesz igénybe, stb., stb., addig a szülés utáni időszakra szinte alig készülünk. Mintha valami megakadályozná minket abban, hogy felismerjük a napnál világosabbat, miszerint a SZÜLÉS CSAK A KEZDET!
Kicsit olyan ez, mint, amikor nagy erőkkel az esküvőre készülünk, de közben mintha elelejtenénk, hogy a végén tényleg a házas élet hosszú éveit együtt, erőben és egészségben el kell tudni majd valahogy tölteni.
Amíg ásó, kapa, nagyharang… És amíg a kisbabából minimum 18 éves, felnőtt nő, vagy férfi cseperedik…
Nyilván erre nem is lehet tökéletesen felkészülni előre, de amire azért tényleg érdemes egy kicsit előretekinteni, az a szoptatás. Ha kizárólagos szoptatást tervezel, akkor ideje, hogy TÉNYLEGESEN is eltervezd, hogy ez hogyan is néz ki…
Íme egy-két olyan dolog, amit mindenképp érdemes megfontolnod a gyermekágyas tervedben (IGEN, ilyen is van, sőt fontosabb is talán, mint a szülési terv… És igen, szülési terv is van… Azt is érdemes írni! — Tudom, hogy vannak, akik ezekrők most hallanak, olvasnak először… 🙂 )
Szóval alább olvassátok, mik is azok a dolgok, amit szerintem és a szívem szerint is minden egyes várandós kismamának tudni kellene a szoptatásról.
A dúla szó modernkori elterjedése Dr Dana Raphael, szoptatási szaktanácsadónak köszönhető. Az ő kutatásai alapján tudjuk azt, hogy a hagyományos kultúrákban rendkívüli figyelmet fordítottak a szoptatás elején álló kismamára, hiszen végső soron az egész közösség túlélése függött azon, tud-e szoptatni, vagy sem? Ő maga saját anyasága során döbbenten vette észre, mennyire hiányos ebben a mi kultúránk. Azt mondta, hogy talán nincs is még egy olyan testi-biológiai folyamat, melyet a közösségnek támogatnia kell, de a szoptatás az a kivétel, amelynél állíthatjuk, hogy a tejbelövellési reflex egy másik, támogató és gondoskodó segítő társadalomban működik igazán jól.
ELSŐ KÉRDÉS:
Ki is a te "falud"? Vajon gondolkodtál már ezen? Hány fős az a mini-közösség, akikre számíthatsz ezekben a mélyen átalakító hetekben?
Tipp: hidd el, többre lesz szükséged, mint most gondolnád!!!
Minden nő tud szoptatni. Ezt mély meggyőződésből, összesen 10 évnyi saját (néha keserves és kudarcos) szoptatási évvel, és majdnem 20 évnyi dúlai munkával a hátam mögött állítom.
De.
A szoptatást tanulni is kell. Régen is tanulták, ellesték ezt a lányok a nővéreiktől, akár a saját anyjuktól, látták a praktikákat, találkoztak a gondokkal – és az azokra adott válaszokkal.
De mikor látott egy modern kismama 2-3 hónaposnál fiatalabb, hovatovább újszülött korú kisbabát szopni, frissen szült anyukát szoptatni? Szinte soha!
Biciklizni is mindenki tud, mégis idő kell, amíg jól megy. Könyvből igazán megtanulni nem lehet, ott hogy is magyaráznák el, mi is az, hogy “egyensúly”? Azt csak megélni lehet. Ez nem egy maszkulin, bal agyféltekés tanulási folyamat lesz, nem rendszerek és szakértők száraz mondatai azok, amik igazán a segítségedre lesznek.
Kell majd a sok gyakorlás, jó néhány “esés”, kudarc és főleg sok-sok türelem, intuíció, emberi és a babához való kapcsolódás – és hát pesze önbizalom.
MÁSODIK KÉRDÉS: Pontosan milyen körülményekre, illetve érzelmi környezetre van ahhoz szükséged, hogy ezt a sok botladozást és orraesést relatíve jó hangulatban, a szoptatási kedvedet megőrizve vészelhesd át?
A legtöbb kismama alulértékeli (vagy a média alulértékelteti vele) azt, hogy konkrétan mennyi időt is fog a szoptatás a napjából elvenni. Főleg az első egy-két hónapban. Azt hiszik, hogy marad idejük vásárolni, főzni, mosogatni napközben.
De a realitás az, hogy napi 8-10 intenzív órányi szoptatásra kell számítani az elején! És ez akkor is így van, ha az ég világon semmi problémád nincs a szoptatással, a cicivel, a tej mennyiségével, a baba szopási technikájával, stb. Alapvetően arra számíts, hogy kis kivétellel az elején egész nap szoptatni fogsz.
6-8 hetes korban jut el oda a baba (és a gyomrának űrtartalma, a megtermelt tejed mennyisége, és a baba növekedési rátája), hogy számithatsz már némi szabad időre. Előtte erre bazírozni enyhén szólva rizikós: könnyen végkimerülés, sírás, kiborulás lehet a vége, ha erőlteted ezeket a téves ideákat.
HARMADIK KÉRDÉS: Mindezek alapján, mennyire valódi az a kép, ami benned az első hetekről él? Ha esetleg most meglepődtél, feltétlenül kezdd el a gyermekágyas időszakot logisztikailag megszervezni, és keríts annyi segítséget erre az időszakra, amennyit csak tudsz!
Gyemekágyas tervet a szülésfelkészítőmön én mindig adok – és képzeljétek: kétszer olyan hoszzú, mint maga szülési terv – és talán ezen most már nem lepődsz meg annyira!
A kiírt időpont egy mesterséges, és a mai medikalizált világban kártékony fogalom.
Magyarországon a legtöbb helyen a 40. hetet, mint a szentírást, betartják. Csak összehasonlításképpen: Angliában 42. hét a határidő… Nem mindegy, mert egy korai szülésindítással nemcsak a szülés idejének valós megérkeztét, hanem több más folyamatot is szabotálunk a vajúdásban.
Hallgasd meg az ezzel kapcsolatos Kismama Rádiós hanganyagot!
TOVÁBBI KISMAMA RÁDIÓS HANGADÁSOK A CIKK VÉGÉN, AZ OLDAL ALJÁN!
Rendszeresen indulnak a szülésfelkészítőim, ahol sok-sok ilyen témát beszélünk át – a kismamák szempontjait is figyelembe véve!
Ezekről további infók:
https://jogaszules.com/szulesfelkeszites-gaborjani-reka/
Sokkal pontosabban írja le a helyzetet az, ha a szülés várható idejét úgy fogalmazzuk, hogy valamikor a 38. – 42. hét közöttre várható a kisbaba megérkezése.
És bár igaz, hogy a 37. hét orvosi szempontból megnyugtató, de ez valójában csak azt jelenti, hogy a baba van már annyira erős, hogy majdnem biztos, hogy születése után inkubátorba már nem kerül, életképes önmagában is (persze anyukára csatolva).
Mégis ez a 37. hét beleég (főleg az első babájukat váró) anyukákba… És mintha tudat alatt “sietnétek”: gyakran meggyőződéssel vallják, hogy ők úgy “érzik” ez a baba biztosan korábban érkezik (a legtöbbször nem, sőt, ez inkább látens szorongások kifejeződése).
Sajnos erre a természetes tendenciára még egy lapáttal rétesz az orvosi 37. hét kihirdetése, mintha azok az utolsó hetek már nem is lennének fontosak, vagy (rosszabb esetben) arról szólnak a hírek, hogy “túl nagy” lesz már akkor a baba. Szüljük meg hamarább, és jönnek a szülésindításra vonatkozó, kérdésekbe burkolt, ijesztgető javaslatok.
Pedig a súlygyarapodás és méretnövekedés statisztikai alapon a legutolsó hetekben épp, hogy csökken, és a hangsúly a gyarapodás helyett az érésre tevődik át! Ilyenkor érik meg a születésre a baba tüdeje, bélrendszere és idegrendszere. Egy sokkal nyugodtabb, érettebb, életre készebb baba születik, ha megkaphatja ezeket az utolsó méhen belüli heteket.
Tudjátok egyébként, hogy hogyan számolják a kiírt dátumot???
Ez egy 18. sz. végi (!!) módszer, Naegele szabálynak nevezik. Vesszük a várandós anya utolsó menzeszének első napját, ahhoz adunk egy teljes évet, majd kivonunk belőle 3 hónapot, majd ismét hozzáadunk 7 napot…
Kicsit bonyolult
A babákat pedig egyszerűen nem érdeklik az ilyen szabályok egyébként sem, és akkor születnek, amikor idejét érkezettnek látják ezt…
A tudomány még mindig nem tudja ezt pontosan megmagyarázni, de vannak “korábban” érkező babák, vannak “időre érkező” és “késő” babák. Hangsúly az idézőjelen…
A babáknak csupán 3-4% érkezik a kiírt napon!
És a statisztikák azt mutatják, hogy egy-egy várandósság hossza akár 5 hétnyi egymástól való eltérést is mutathat úgy, hogy a babák éretten érkeznek!
Jó lenne, visszatérni a régi idők hagyományához, ahol születési hónapról, nem pedig kiírt napról beszélhettünk…
És főleg jó lenne, ha nem siettetnék a szülés idejét! A szülés korai beindítása sem a babának, sem a vajúdó anyának nem segít.
Erről bővebben még később…
Az alábbi cikket a Kismama Rádióban is meghallgathatod:
TOVÁBBI KISMAMA RÁDIÓS HANGADÁSOK A CIKK VÉGÉN, AZ OLDAL ALJÁN!
Rendszeresen indulnak a szülésfelkészítőim, ahol sok-sok ilyen témát beszélünk át – a kismamák szempontjait is figyelembe véve!
Ezekről további infók:
https://jogaszules.com/szulesfelkeszites-gaborjani-reka/
Mit jelentenek a posztpartum, vagy posztnatális kifejezések?
Kedjük egy szójátékkal.
Ha azt mondom posztnatális – mi az első szó, ami sokaknak az eszébe ötlik? Hmm… valószínűleg (és sajnos) egy másik latin szó: a depresszió…
Mindkét szó, posztpartum, vagy posztnatális latin eredetű, mindkettő szó szerint a szülés utáni időszakot jelzi.
A nyugati világban, az orvosi szakzsargonban a szülés utáni első 6 hétre utal, azért, mert körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy a méh nagyjából az eredeti méretére húzódjon ismét vissza. Általában a szülés utáni vérzés (lochia) eddigre már teljesen abbamarad.
A hagyományos kultúrákban a posztpartum a szülés utáni első 40 napra utal (ez egyébként kb. hat hét). Ezalatt az idő alatt a frissen szült anyának sok pihenést, sőt, hangsúlyosan fekvést javasoltak a megfelelő felépülés érdekében. Ez a szokás a mai napig megfigyelhető Guatemalában. Koreában, Libanonban… De még a Viktoriánus, századforduló előtti Angliában is szokás volt egy úgynevezett (rémes szó), “anyasági fogságban” (confinement) elidőzni.
Kínában ezt az időt úgymond “ki kell tölteni”, Görögországban “erősödési” időszaknak nevezik, és Indiában pedig a “japa” szót használják erre az időszakra az asszonyok, mely szó eredetileg egyébként az imával, elmélkedéssel, spirituális elvonulással, mantrázással töltött időt szokta jelenteni. Milyen szép jelentés!
Gyakran hívják hasonló okok miatt azt az időt “szakrális ablaknak”, vagy “szent küszöbnek”, melyet át kell lépni, nyugodtan meg kell élni ahhoz, hogy ténylegesen a túloldalra kerülhessünk. Egy édesanya esetében ugye majd a gyermekét önbizalommal és erővel ellátni képes asszony állapota ez az új “oldal”.
Mindegyik kultúrában hangsúlyoznak néhány dolgot: fontos ilyenkor a meleg, a megtisztulás, a tápláló ételek, és a sok pihenés. A masszázs, a melegterápiák, olajos kezelések, különleges, krémes, pürés ételek, szószok, főzelékek, rituális fürdők, stb. mind-mind alkotóelemei az egyetemes szülés utáni regenerálódási programnak. Ilyenkor a nők nem dolgoztak, és nem is kellett túl sok emberrel találkozniuk.
De a mi modern, nyugati civilizációs posztpartum időszakkal kapcsolatos értésünk ennek szinte az ellentéte. Itt a szülés legfőképp medikális, orvosi szakértelmet igénylő eseménnyé vált, úgymond elvették a nőktől, asszonyoktól az önbizalommal teli gyermekágyas jelenlétet. A kórházból a nőket csak 3 nap után engedik haza, ami önmagában nem lenne baj, ha ez a pár nap tényleg a pihenésről, kényeztetésről és az elsődleges babagondozással kapocsolatos tanításról szólna. De a legtöbbször nem arról szól… Ezután röviddel jön a rokonlátogatási roham, keresztelők, ajándéközön, Pár nap után szinte belefullad a saját érzéseiben már egyébként is fuldokló új anyuka… De közben tőle azt várják el, hogy mosolyogjon, és botlás nélkül vegye az akadályokat, úgy, mintha egész életében erre készült volna. Körülbelül ez az a pillanat, amikor mint szürke szamár a ködben, el is tűnik majdnem minden valamirevaló segítség a gyermekágyas térből.
A hagyományos kultúrákban a szülést magát is holisztikusan, testi-lelki, sőt társadalmi eseményként látták. Amikor nemcsak a kisbaba, de az anyuka is megszülethet, egy új arca, énje kelhet életre. A szülés és az azt követő néhány hét mély beavatás egy nő számára, amit jó nem elkapkodni, és főleg jó egy új élet kezdeteként, nem pedig a régi élethez való visszatérésként látni. Ebben az időszakban egy anya nagyívű és holisztikus, testi és lelki átalakuláson megy át, olyan intenzitással, mint talán az évei során máskor sosem.
Ha elgondolkodunk, hogy ez az időszak az elsődleges kötődésről, a szoptatás megalapozásáról is, és a szülés tapasztalásának feldolgozásáról is szól, akkor végképp nyilvánvaló, hogy mennyi időre, segítségre, táplálásra, gondozásra van (lenne) ilyenkor igénye egy újdonszült nőnek! Kínában (a sok melegterápia alkalmazása miatt is) ezt a fajta gondoskodást (talán a mi “kisült-e már a kalácsom”, karácsonyi babavárási metafórájának párhuzamaként) “Anya-pörkölésnek” hívták. Nagyon fontos anyáskodni a kismama felett (mothering the mother), fontosak a testet-lelket záró ceremóniák, a ritualisztikus áldások (melyek ölthetnek teljesen modern, nyugati civilizációs formát, a lényeg, hogy a tartalom a helyén legyen), a gesztusok, életkapu átlépésekre emlékeztető kisebb-nagyobb ünnepek. És főleg a gondoskodás, a figyelem, a meghallgatás, a komatál, a masszázs és a béke.
Ha sikerülne ezt nemcsak a környezettel, de magával az anyukával is megértetnünk, mélyen elfogadtatnunk, akkor az anyák mérhetetlenül nagyobb erővel és önbizalommal lépnének – nemcsak az anyaságuk útjára, de életük más területein is hatékonyabban “hatnának és gyarapítanának”… Végső soron az egész közösség részesülne az eredményből!
A posztpartum szó csak kicsit más, mint a posztnatális kifejezés, de valójában a mi kultúránkban egyiknek sincs igazi súlya, már-már jelentésüket veszítették.
Tényleg arra volt szükségünk, hogy pont a depresszió szó hozza vissza a jelentést a köztudatba?!?! Sajnálatos, de ez így van…
De remélem, hogy lassan, úgy mint körülbelül 20 évvel ezelőtt a szoptatás témájában is, elindulhat a gyermekágyas időszakkal kapcsolatos nézetekben is egy forradalmi változás! Én majd húsz évnyi kismamákkal való munkám tapasztalatával a hátam mögött, szenvedélyesen ezen vagyok! 🙂
Sajnos a nők legnagyobb része fél a szüléstől! A várandósságuk heteit belengi a kétely, a szorongás – nem bíznak abban, hogy képesek szülni, főleg, hogy képesek jól és szépen szülni!
Vannak persze, akik hisznek a szülés átalakító minőségében: abban, hogy a szülés néhány órája is már életre szóló változásokat hoz egy nő életében. Felszabadítja őt a gátlásaitól, életrevalóbbá, döntéskészebbé teszi őt az az erő, ami a szülés közben elárasztja őt, de nem biztosak abban, hogy vajon hogyan is adhatnák át magukat ennek az erőnek felszabadultan, félelem nélkül?
A szülésünk túl fontos esemény ahhoz, hogy a csak úgy a véletlenre bízzuk. Készülj a szülésre, és az azt követő gyermekágyas időszakra! Töltekezz az informálódás és tudás adta természetes, női önbizalommal!
Ha kellő információkkal vértezed fel magad, akkor lelkileg is megerősödsz!
Minél többet tudsz a tested és a babád kapcsolatáról, annál inkább tudtok szülés közben is majd együttműködni.
Minél inkább ismered a tested, annál inkább bízol benne, és abban a lenyűgöző csodában, ami minden nő veleszületett képessége és joga, és amivel a szülés megajándékozhatja őt és az egész családját.
Ne hagyd, hogy az ismeretlentől való félelem, és a sok “mi lesz akkor, ha…” kérdés elszakítson ettől a lehetőségtől!
Az 5 Zoom Találkozós tanfolyam során online találkozunk, melyeken az otthonotok kényelméből vehettek részt (egyedül vagy a partneretekkel). Ezt a formátumot a hagyományos képzéshez képest megtámogatja:
days
hours minutes seconds
until
Gáborjáni Réka vagyok, az egyik legrégebbi, független szüléskörnyéki konzulens és coach, szenior kismamajóga oktató. ill. a JógaSzülés™ testfókuszú szülésfelkészítő program kidolgozója.
Nagy örömömre szolgál, hogy 25 év tanítási, ebből több, mint 18 év kismamajóga oktatási és dúlai munka tapasztalatával a hátam mögött megoszthatom veled mindazt, amit a gyerekvárásról, a szülésről, a szülőségről és mindezek megsegítésére pedig a jógáról és annak a várandósság időszakára alkalmazott változatáról tanultam!
Nem kérdés számomra mindezek után, hogy mennyire fontos a készülés a szülésre és az utána való szülőségre! Anyukák ezreinek történetét ismerve tudom, hogy milyen minőségi ugrás tapasztalható, ha egy nő nem átmenet nélkül, hanem női sorstársak körében, értő, bölcs asszonyok kíséretével léphet át ezen a lányságból anyaságba vezető életkapun.
Ez a munkám lényege: egy organikus felkészülési folyamat fontosságát hangsúlyozni, képviselni, és segíteni mindazoknak a várandós mamáknak, akik erre igényt is tartanak!
minden héten 2x másfél órás (blokkokra bontható) kismama jóga alkalom és plusz anyagok, lehetőségek.
Az anyagok mindig 7 napig elérhetőek, meghallgathatóak, vagy újranézhetőek.
Az online órák (üdvözletes) elterjedésével sajnos nem jár feltétlenül együtt a valódi megtámogatottság érzése, amire kismamaként (bár nem csak akkor) annyira szükségünk van. Ez az oka, hogy az eredeti, csak közös online jógázás opciót további elemekkel is bővítem.
Heti két gyakorlás is elérhető a programcsomagban, méghozzá azért, mert sokan szeretjük a változatosságot – én pedig azt, ha hetente nem csak egyszer gyakoroltok!
Az egyik óra ráadásul interaktív, élő (Zoom), melyet rögzítésben is megkaptok, a másik pedig egy korábbi óra felvétele.
INTRÓ – KÉSZÜLÉS A SZÜLÉSRE
Praktikus – a szülés “modern” oldala: szülési terv, a szülés helyszíne, orvosok, szülésznők, dúlák, bábák. Belső készülődés a várandósság alatt: saját kérdéseink, szorongásaink, történeteink, anyai lelki hagyatékunk.
TEST ÉS ELME A SZÜLÉSNÉL.
A szülés folyamata dióhéjban: testi és lelki történések a vajúdás alatt, szülési masszázs, aktív szülési pozíciók, aromaterápia. Izomkontroll.
AZ ÉLET LEHELLETE: LÉ(LEK)ZÉS
Tudatos légzés nem azonos a légzés “technikával”! A légzés ereje: a legfontosabb energiafelvételi mód. A légzés idegrendszeri és érzelmi hatásai, funkciói: hogyan használjuk tudatosan. Légzésmeditációk otthonra.
FÁJDALOMKEZELÉSI TECHNIKÁK JÓGÁVAL
Mi a fájdalom? Mi a viszonyom a fájdalomhoz? A fájdalom és a szégyen csapdája. Nézzünk farkasszemet! Hogyan lovagoljam meg a hullámokat?
AZ ELSŐ 40 NAP ÁLDÁSA
Miért fontos készülni az első 6 hétre? Praktikus teendők. Az első napok otthon. Koma-tál és modern verziói. Mit tehet egy szévadár (segítő barátnő, családtag). Miért jó együtt és nagyrészt kis családi körben maradni, nem túl hamar aktivitásba csapni? A családi dinamika újrarendeződése.
SZOPTATÁSI ALAPOK
Az első percek a szülés után, az “arany óra”, az elsődleges kötődés. Újszülötti ellátások. Az első napok szülés után. Szeparációs (elválási) szorongás. A baba első napjai. Az első szoptatások. Hasznos telefonszámok, kapcsolatok, linkek.
Nyilván, még ha az összes válaszra is helyesen tudod a választ, akkor is bőven van lehetőség a tájékozódásra.
Azzal együtt, ha van kedved, nézz rá, hogy a legalapvetőbb infókkal mennyire vagy tisztában?
Az alábbi gombra kattintva eléred a kérdőívet:
Ha kérdésed lenne, keress meg bátran!
FIGYELEM!
A régi @t-online email cím már nem él!
Ez persze nem az összes.
BŐVEBBEN IDE KATTINTVA
arról olvashatsz, hogy az elmúlt 23 évben hol és mit is tanultam a perinatális témában.
Ez csak a legutóbbi néhány adás.
A KISMAMA RÁDIÓ oldalon több epizódot is találsz, és ott ezeket írásban is olvashatod.
Előfordulhat, hogy az orvos szülés előtti, vagy közbeni méhszájvizsgálat során (remélhetőleg előzetes beleegyezést kérve!!) membránsöprést végez (38-39. héttől). De jó ez? Kell ez? Vagy ördögtől való? Egyezzünk bele? Mondjunk rá nemet?
TOVÁBBI KISMAMA RÁDIÓS HANGADÁS A CIKK VÉGÉN, AZ OLDAL ALJÁN!
Rendszeresen indulnak a szülésfelkészítőim, ahol sok-sok ilyen témát beszélünk át – a kismamák szempontjait is figyelembe véve!
Ezekről további infók:
https://jogaszules.com/szulesfelkeszites-gaborjani-reka/
Persze jól dönteni csak információk alapján tudunk! Egyébként azzal kapcsolatban is vita van, hogy tényleg indítási beavatkozás-e ez, vagy sem? Valójában ez szinte “természetes”.
Erre egyszerű választ ad az, ha megkérdezzük (akár az orvosunktól is a szülés előtti egyik utolsó találkozásunk során): mi az értelme a membránseprésnek, mi a haszna, mi a szándék vele?
A válasz persze nem nagyon lehet más, mint hogy a szülést beindítsák, siettessék vele. Praktikusan arról van szó, hogy az orvos (szülésznő) két ujjával a hüvelyen keresztül behatolva a magzatburkot (membránt) elválasztja a méhszájtól.
Az angol szakterminus erre “stretch and sweep”, vagy “membrane sweep”, a művelet pedig abból áll, hogy az orvos felnyúl, egy, legfeljebb két ujjal, körülbelül úgy, mint amikor a nő tampont tesz fel applikátor nélkül, vagy mint amikor természetes családtervező módszer keretében magának ellenőrzi a méhszáj állapotát. Az orvos vagy szülésznő az ujjával kitapintja a méhszájat és óvatosan mögényúl egy picit, annyira, hogy a méhszájra rátapadt-rásimult burkot az ujjával épp megemelje. A méhszáj ettől egy kicsit megnyúlik abba az irányba (“stretch”).
Ha a magzatburok annyira felemelhető, hogy egy ujjbegynek a fele, vagy akár az egész ujjbegy aláfér, akkor meg lehet próbálni a méhszáj széle mentén az egész burkot leválasztani a méhszájról. Ez egy körkörös ujjmozdulat (“sweep”), amit meg lehet csinálni brutálisan is, egy pillanat alatt, meg lassan is, óvatosan, értve ez utóbbi alatt azt, hogy ha valahol a méhszáj meg a burok nagyon össze van tapadva és a körkörösen haladó ujj nem tud ott továbbcsúszni, akkor azon a ponton nem erőltetjük, hanem megint kívülről-lentről próbáljuk meg a méhszájat megnyújtani.
Ettől a beavatkozástól az remélhető, hogy a prosztaglandin termelését vonja magával. A prosztaglandin egy olyan hormon, ami a szülés beindulását segíti, és egyébként a férfi spermában áll nagy számban rendelkezésre – ez a “bio-organikus” forrás (szerintem preferálandó, arról nem is szólva, hogy sokkal kellemesebb, és intimebb, mind mamának, mind papának). De van, hogy (szintetikus hormontartalmú) gél formájában kenik fel a szülésre váró anyuka méhszájára.
Membránsöprést csak már puha, és nyílásnak indult méhszáj esetében lehet (szabad) végezni – tehát NEM lehet arról szó, hogy az orvos (szülésznő) tágítson a méhszájon membránsöprés (vagy egyszerű méhszájvizsgálat) címszó alatt. A puhára érett, és nyílásnak induló méhszáj annak a jele, hogy a test már spontán módon is a szülésre készül.
A membránsöprés sajnos (egyedi eseteben) nem garantálja azt, hogy a baba tényleg hamarabb érkezzen. Bár nagyszámú statisztikára alapozva kimondhatjuk, hogy megnöveli az esélyét annak, hogy a 42. hét előtt a szülés elinduljon. Különösen akkor igaz ez, ha ezzel a 40. hétig várnak (többedre szülő nők esetén akár 41. hétig is). Nincs olyan adat, ami elég meggyőző lenne eléggé, hogy a 40. hét előtt a ez az indítási mód igazán hatékony lenne.
A membrán söprés időnként burokrepedést is okoz, az pedig mindig a fertőzés lehetőségét növeli, hiszen a burok már nem védi a babát. Burokrepesztés orvos is max a vajúdáskor, a kórházon belül végez, hiszen ezzel a beavatkozással valójában “elköteleződünk” arra, hogy 12 (max. 18) órán belül annak a babának ki kell bújnia: szülni kell!
A membránseprés (ha túl korán történne meg) rendezetlen méhmunkát eredményezhet (a kontrakciók sűrűségét, illetve a méh különböző izmainak összehúzódási, komplex “koreográfiáját” értjük ez alatt). Előfordul, hogy a kontrakciók beindulnak tőle, de a méhszáj ennek ellenére “le van maradva”, és nem puhul-tágul elég gyorsan. Természetes indulás esetén a kontrakciók sokkal kisebb méhszáj ellenállással kerültek volna szembe.
A membránseprés, főleg, ha kézi méhszájtágítással is együtt jár kis mértékű vérzést is okozhat.
Hallhatunk olyat is (barátnőktől, de orvosoktól is néha), hogy azért “jó a burokrepesztés, mert akkor később nem kell gyógyszeresen indítani”. Tény, hogy fordult már elő, nem is egyszer, hogy egy (egyébként esetleg indokolatlan) császármetszést pont egy membránsepréssel való rásegítés miatt lehetett megúszni.
De gondolkodjunk el ezen egy picit: egészséges várandósság és baba esetén SOHA sincs szükség SEMMILYEN indításra! A legjobb, amikor a szülés magától, a maga idejében indulhat! Nem szükséges elfogadni ezt a siettetést csak azért, mert későbbi siettetések miatt aggódunk! Ha nem akarsz burokrepesztéses indítást, jogod és lehetőséged erre nemet mondani. Mint ahogy arra is persze, hogy (megfelelő információk alapján, és az épp aktuális szituációban értelmes) igent mondj.
Valójában a legfontosabb, hogy bárhogy is döntesz, azt ne szorongás diktálja, ne a félelem határozza meg!
Fontos, hogy erről még a vizsgálat előtt szó essen – nehogy “túllekesüljön” az orvos keze (beleegyezés nélkül történjen meg a beavatkozás)!
Fontos (mint más témákban is) folyamatos párbeszédben lenni az orvosunkkal, szülésznőnkkel a vizsgálat közben is. Ha méhszájat vizsgálnak mondják el pontosan, hogy mit “látnak” ott bent, mert csak így tudunk információ alapú (valódi) beleegyezést adni. Valószínűleg nem mi érezzük a méhszájunkat: kérdezzünk rá nyugodtan tehát a helyzetre!
Ha úgy alakul, hogy ez a beavatkozás (remélhetőleg a te információ alapú beleegyezéseddel) megtörténik, ne felejts el közben szépen, lassan és nyugodtan lélegezni. Ez nem egy leányálom típusú beavatkozás,
Ez a te tested, a te szabályaid, a te választásod!
Ha több is érdekel, keress meg nyugodtan!
20 éve állok a kismamák szolgálatában kismama jóga oktatóként, független, testfókuszú és holisztikus szülésfelkészítőként és dúlaként.
Várlak szeretettel!
Gáborjáni Réka
Ebben a helyzetben igyekszünk segíteni Nektek ahogy csak tudunk, mert különösen érintettek vagytok Ti, a szüléshez közel álló Anyukák. Az alábbi hanganyag Nektek szól.
A hanganyag minősége nem tökéletes, a kertemben vettem fel, és a madarak nagy lelkesen csivitelnek a háttérben 😉 De “a cél szentesíti az eszközt” – a lényeg, hogy minél hamarabb megnyugtató és alapos infókhoz juthassatok!
Mert: nagyon fontos, hogy ne félelem alapú reakcióink, hanem (amennyire lehet) információkra alapozott döntéseink lehessenek még ebben az extra szituációban is.
A hanganyag alatt a főbb témák felsorolásra kerültek, a könnyebb tájékozódás kedvéért.
Használjátok egészséggel és vigyétek hírét. Sok kismama van most nehéz helyzetben! Nagy támasz lehet a számukra is!
További meghallgatható INGYENES szülésre hangoló, felkészítő anyagokat itt találtok:
https://jogaszules.com/category/podcasts/
Vagy itt:
Kispapa Kisokos – Koronavírus idejére
Ebben a helyzetben igyekszünk segíteni Nektek ahogy csak tudunk, mert különösen érintettek vagytok Ti, a szüléshez közel álló Anyukák. Az alábbi hanganyag Nektek szól, de sok információ elhangzik a várandósság még korábbi szakaszában lévők számára is.
A hanganyag minősége nem tökéletes, de “a cél szentesíti az eszközt” – és az ügyetlenséget: a lényeg, hogy minél hamarabb megnyugtató és alapos infókhoz juthassatok!
Mert: nagyon fontos, hogy ne félelem alapú reakcióink, hanem (amennyire lehet) információkra alapozott döntéseink lehessenek még ebben az extra szituációban is.
A hanganyag alatt a főbb témák felsorolásra kerültek, a könnyebb tájékozódás kedvéért.
Használjátok egészséggel és vigyétek hírét. Sok kismama van most nehéz helyzetben! Nagy támasz lehet a számukra is!
További meghallgatható INGYENES szülésre hangoló, felkészítő anyagokat itt találtok:
KISMAMA RÁDIÓ PODCAST
ELÉRHETŐ MÁR A MÁSODIK RÉSZ IS:
HOGYAN SZÜLJÜNK JÓL, HA NEM ENGEDIK BE A KÓRHÁZBA A KISPAPÁT?
A kakukkfű magas vérnyomással küzdő kismamáknál NEM ajánlott, még inhalálásra sem! Ebben az esetben egyszerű sós vizes, vagy Salvus vizes inhalálást javaslok.
Segítséget kérni talán a legnehezebb dolog. Miért? Egyrészt, mert nehéz átadni a kontrollt. Másrészt, mert félünk, ez valahol azt jelzi, hogy mi nem állunk a helyzet magaslatán; azt, hogy egyedül nem megy – a mai világunkban ez pedig nem valami nagy erény. Harmadrészt pedig, mert nincsenek rá szociális mintáink: társadalmi szinten merült a múlt homályába, hogy is kell a gyermekágyas anyát támogatni.
Régen, egy sokkal inkább közösség orientált világban persze ez nem így volt. Egy egész nagycsalád támogatta a friss anyát és a kisbabát. Illetve az egymásra utaltság során megtanult együttműködési és kompromisszumra való képesség pozitív érték volt. Tapasztalás és bölcsesség.
A modern társadalmaknak is vannak persze bizonyos, közösségileg behatárolt területei (csapatmunka, sport), ahol ezt most is kultiváljuk – csakhogy a szülés utáni rendkívül privát és intim időszak pont nem ez a kategória.
A gyermekágyra szólóan nincsenek jól bevált segítői mintáink.
Az elvárás az, hogy egy újdonsült anyuka pár héten belül álljon vissza a “munkába”. Vannak országok, ahol ez tényleges munkahelyi visszatérést jelent, itthon egész barátságos helyzet van e tekintetben, de ha például van már otthon nagyobb gyerek, akkor a szülés után szinte azonnal visszaáll az anya az egy-gyerekes kerékvágásba. És sajnos ez egy kívülről, belülről, egyaránt ránk nehezedő elvárás. “Megszülted a gyereked, légy most már aztán tényleg jól!”
Mostanában az anyukák szülés utáni egy-két, vendégjárós hetet leszámítva lényegében eltűnnek a süllyesztőben: alig néz feléjük valaki (nemhogy komatállal, főtt étellel állítana be még a második hónapban is). Tényleg nagy érték a privát szféra és az individualitás, de ennek az ilyen archaikus helyzetekben megisszuk a levét. Mert ha megnézzük a régi, törzsi társadalmak életét, vagy ha biológiailag is rátekintünk az evolúciós mintáinkra, azt látjuk, hogy az újszülöttes időszakban az anyák nem voltak egyedül, sőt gyakran egy kis “falu” vette őket ilyenkor körbe.
A gyermekágyas időszak anyái az emberiség történelme során soha sem voltak olyan magányosak, mint most, a mi modern világunkban!
Ilyenkor sérülékenyek vagyunk. Gyermekágyas időszakban ráadásul még fizikailag is gyengék. Még arra is gyengék, hogy segítséget kérjünk. Sőt: sokszor azt sem látjuk tisztán, hogy mire is van igazán szükségünk, nem tudjuk pontosan megfogalmazni az igényeinket. Ha pedig ez az első babánk, akkor még elveszettebbek vagyunk: nem tudtunk előre készülni (amikor még nyugalom volt, a szülés előtt, és szervezni tudtunk volna), mert nem tudtuk még, mire számítsunk.
Ebben némiképp segít már tapasztalt anyatársak tanácsa, vagy a gyermekágyas tanfolyamok. Én mindkettőt nagyon ajánlom! Persze végső soron a saját gyerekágyas tervünket nekünk magunknak kell megírni, és a saját gyerekágyunkat magunknak kell megélni.
Bár a hétköznapi valóság az, hogy egyénileg és egyedül, gyakran magányosan, a saját bőrünkön (remélhetőleg nem kárán) fedezzük fel mindannyian, hogy mire is van szükségünk a gyermekágy alatt, azért tömören álljon itt:
Mi az, ami ebben a hat hétben segít? Ami tényleg segít.
Az segít,
Nem segít az,
Van, amire tudunk készülni, de nagyon sok mindenre nem. Túlélési üzemmód van az első hetekben, épp hogy csak rövid lélegzetvételnyi időkre dugjuk csak ki a fejünket a testi felépülés, a hangulati ingadozások és a csecsemőgondozás kihívásainak hullámverései közt. Persze hogy minden normális nő ilyenkor egy a “nagykönyvben megírt” Nagymamáról álmodozik. Valakire, aki “helyettem is tudja, mire van szükségem most!”
Valakire, aki anyáskodik az új anyuka felett.
Lehet, hogy ez már a múlté, mert sajnos a pillanatnyi nagymamai generáció sem kapott sok segítséget annó, így sajnos már ők sem mintahordozók. Így én például nagy híve lennék a megfizethető, profi gyermekágyas segítői szakma nagyobb társadalmi és anyagi elismertségének. Olyan szakértőknek, akik a főzéstől a takarításon át, a könnyek felszárításán keresztül, a szoptatási szaktanácsadáshoz is értenek. Minden anyának járna egy ilyen posztpartum angyal – s ez nem luxus, mert régen szinte minden parasztasszonynak járt, néha nem is egy…
Sajnos nincs varázspálcám, ezért azon kívül, hogy megosztom ezeket a gondolatokat, annyit tudok tenni, hogy a következőkre bátorítok minden szülés előtt álló kismamát (ha időben, még a szülés előtt elérnek hozzájuk ezek a gondolatok):
Először is mihamarabb nézzenek körül a környezetükben (család, barátok, megfizethető segítség), hogy kikre számíthatnak. Ne adják fel túl hamar a keresést. Beszélgessenek rokonokkal, barátokkal az igényeikről, és (fontos!) adjanak nekik is időt ahhoz, hogy megértsék, és (ha kell) alkalmazkodjanak ezekhez az igényekhez.
Emellett mihamarabb kezdjék el a hétköznapi, praktikus, ház körüli teendőkkel kapcsolatos, meglévő családi és házastársi szokások feltérképezését: egyfajta háztartási önfelfedezést. Mondhatni, az önismeretnek egy speciálisan nőies arculatát kellene vázolni: ebben az értelemben is értenünk kell magunkat egy kicsit legalább ahhoz, hogy kommunikálhassuk, mi is jó nekünk, mire van szükségünk! Ez egyébként az érzelmi érés, felnövés, az anyává válás, szülővé érés egyik fontos lépcsője. Ezzel némiképp pótolhatjuk a (gyakran hiányzó) empatikus, “maguktól is tudják, mi a jó” Nagymamákat. Így (a senkinél-semminél ez is jobb:) mi válunk szülés utáni önmagunk mentőangyalaivá, gondoskodunk önmagunkról, hogy majd amikor kézben van a gyerek, akkor ezek ott állnak majd támaszul (pl. az előre lefőzött ételek, a gondosan eltervezett, házkörüli rutin alternatívák, B-tervek, ill. előre takarékoskodás, vagy bölcs prioritásokra alapozott pénzköltésekkel megspórolt pénzből a bevásárlás házhozszállítása, a ruhák tisztíttatása, az ebéd kihordása, stb).
Mindezt annak érdekében, hogy azt élhessük meg, amit fent a “mi az, ami segít” kérdésnél soroltam fel. Hogy ne feleslegesen megterhelő rutinfeladatok daráljanak be minket, és ne az legyen a vége, hogy a posztnatális kimerülés – harag – depresszió Bermuda háromszögébe süllyedünk bele – mint sajnos (a statisztikák szerint) a mai nők megdöbbentően nagy száma
És ha vagy olyan szerencsés, hogy van körülötted olyan (vérszerinti, vagy egyéb) Nagymama, aki tényleg egy mindent szavak nélkül is értő-érző angyal, akkor becsüld őt meg. És kérj tőle annyi segítséget, amennyit csak tudsz – és közben ne felejtsd el értékelni a saját helyzetedet sem, mert a modern világban ez tényleg ritka kincs!
És mégis ez az, amiről a legtöbbször elfeledkezünk. Fontos készülni praktikusan, logisztikailag, érzelmileg, párkapcsolatilag, baba gondozási-nevelési elvek mentén, mert egyébként lehet, hogy a legfontosabb elmarad: vagyis az, hogy a mama erőre kapjon!
Sok hullám jön, a baba születése után, melyek mind meglovagolhatóak, de nehéz, ha közben valójában felesleges pl. a háztartással kapcsolatos dolgokra pazaroljuk az energiát. Mi a szülésfelkészítőkön egyre többet és többet készülünk arra, hogy jól állíthassuk fel a prioritásokat.
A posztpartum terv az, aminek a legtöbb váradós nő nekifut, és tény: ez egy remek kezdet! A probléma persze főleg az, hogy mielőtt ténylegesen lenne babád, nem igazán tudhatod, pontosan mire is kell, hogy felkészülj.
Mert könnyű böngészni az áruházak által összeállított végtelen hosszú beszerzési listát, ilyen babakocsi, olyan kiságy… De van azért egy-két fontos dolog, amit jó átgondolni.
Ezek mind-mind remek és tényleg fontos gondolatok, amiről úgy veszem észre, hogy még én sem tudok elég sokat regélni Nektek a szülésfelkészítőkön – még így sem hiszitek el nekem (vagy tapasztalt barátnőiteknek) azt, hogy minden perced a babáról és az ő gondozásáról fog szólni ebben a másfél hónapban. Emellett kellene ugyebár a testednek visszazáródnia, erősödnie, és a mellednek szoptatni megtanulnia, stb. Hát hogy is sikerülne ez, ha közben “mosogatsz”?
De még ezek sem készítenek fel a leges-legfontosabbra: hogy anyuka leszel. Hogy találkozol majd ezzel az új, kis emberrel, akit eddig a babádnak hívtál. Azt sem tudod, milyen lesz a szülésed, és annak milyen testi-lelki kihatása lesz ezekre az első hetekre.
Ilyen hullámverések közt az embernek muszáj rugalmasnak lennie, hogy megtarthassa (valamennyire) az egyensúlyát. Nagyon jók a babagondozási könyvek, amiket szülés előtt olvasgatsz, de aztán fejbe kólint a realitás és a legtöbbről kiderül, hogy marhaság. Nem szabad külső elvekhez ragaszkodni, mert ellened fordulnak, és ami igaz volt tegnap, az már másnap a múlté… A gyermekágyas terv nem azért van, hogy minden pontját szigorúan betartsd: legyen terved, de ne ragaszkodj hozzá. Kevés, de betartható háztartás körüli szabályt érdemes átgondolni – önmagatok háttér támogatására – mert erre SEMMI időtök nem lesz, miközben úsztok az árral!
Azt kell kitalálni, hogy mi az, ami Téged (Titeket) ebben a leginkább megtámogat? Mi szokott még “normál” élethelyzetekben is kibillenteni? Mert azt ki kell zárni! Mi az, ami segít? Mert azt meg kell hívni. Nem tudod, hogy pontosan mik is ezek? Akkor nagyon gyorsan kezdj el gondolkodni, mert a gyermekágyas felkészülés alapja az önismeret és az önelfogadás!
Ezek a gyermekágyas tervnek a kevésbé előtérben lévő, de azért mégis nagyon lényeges részei. A gyermekágyas tervnek ugyan sok eleme van (praktikus, logisztikai, érzelmi, fizikai, párkapcsolati és babagondozási, regenerálódási), de a lényeg, hogy a terv mégiscsak arról szóljon, hogy segítsen rugalmasnak, elfogadónak maradni. Hogy ebben a szétszórtságban, áramlásban, és kontúrvesztésben legyen mégis valami, ami Téged és Titeket ebben a családi, újjászületési folyamatban összetart.
Nem mondanám, hogy ez titok, de elfeledett bábai bölcsesség. Régen úgy mondták: “minden lábon töltött gyermekágyas nap mínusz egy év a nő életéből”.
Azért álljunk meg egy pillanatra, hogy ezt a gondolatot rendesen megemésszük!
A posztpartum időszak egy kontinuitás, “híd” az egészség és a hosszútávú jóllét felé – VAGY (rossz esetben) a betegségek és gyengeségek irányába, olyannyira, hogy az ekkori regenerálódás, vagy annak hiánya egész (!) életre szóló!
Könyörtelenül és kamatostul hajtja majd be rajtunk az idősebb kori testünk azt, ha ilyenkor nem pihenünk eleget, ha nem támogatjuk testünk elképesztő változási folyamatainak egyik legdrámaibb szakaszát (terhesség után szoptatós anyává átalakulni testi szinten is életünk egyik legradikálisabb sztorija, és akkor a lelkiekről még nem is szóltunk).
Mert FONTOS tudni, hogy hormonális tekintetben a posztpartum és a menopauza időszakát megélő nők teste sokban hasonló: az ösztrogén és a progeszteron arány, ill. egyensúly kibillenése például, vagy ugyanezen hormonoknak a placenta megszületési pillanatában induló zuhanása is – ez egy drasztikus folyamat, amin a várandósság alatti, egekig érő hormonszint csúcs után a kismama átesik. Szó szerint elvonási tünetek is vannak ilyenkor.
Hónapokba telik, amíg a fiatal női test újraépíti ezeket a hormonszinteket – ami ha idősebb korban szül, valamivel még nehezebb feladat (miközben persze a test szoptatni tanul), ill. kortól függetlenül, ha hiányos a gyermekágyi megtámogatottság, akkor az rossz esetben perimenopauzáig is elhúzódó, hiányos hormonszintet okoz.
Így lesz, ha nem tiszteljük testünk folyamatait, a hormonbankunk annyira kimerült, hogy 40-45 éves korunkban a kelleténél jobban megszenvedjük női életünk egy újabb felvonását.
És akkor még nem szóltunk a holisztikus értelemben vett, testi-lelki- energetikai “imprintről”. Magyarán: ha megszenvedett a gyermekágyas időszak, akkor évekkel később (mivel a test emlékszik), a menopauza alatt is párhuzamos tüneteket, megszenvedett klimaxot produkál majd – HA nem vigyázunk (mert persze a gondoskodás, öngondozás akkor is fontos feladat, gyógyír)!
Persze nemcsak a hosszútávú egészség az, ami miatt ilyenkor az új anyuka a jelenlegi családi, közösségi és társadalmi támogatásnál sokkal-sokkal többet érdemelne. Önmagában annak is elegendő érvnek kéne lennie, hogy mennyire nehéz ilyenkor egy anyuka dolga, hogy milyen magányos az a helyzet, amibe szülés után a nők nagy része kerül. Hogy a posztpartum kimerülés szindróma járványszerűen terjed és túl sokszor torkollik depresszióba, aminek mindenki megissza a levét.
Mindezt életünk egyik legintenzívebb, de legszebb és (nincs rá ebben a gyakran vulgáris világban jobb szó) szakrális időszakáról mondom.
Még egy “titok”: a férjeink, partnereink NEM arra valók, hogy ők egyedül álljanak helyt egy egész támogatói rendszert pótlandó! Az apukák is elképesztően szépséges érési folyamaton áthaladó férfiak, épp tanulják a szerepüket ők is. Épp feldolgozzák (ők is) a családi struktúra átrendeződését, keresik a helyüket ebben az új rendben, viselik a rájuk (is) zuhanó felelősség új terheit. Ők is új énjükre lelnek a baba megszületése és a mama szülése által. És vannak már tanulmányok arról, hogy a párok majdnem olyan mértekben kerülnek depresszív állapotokba ebben az időszakban, mint a mamák. 😦
Sosem késő szülés előtti és gyermekágyas segítséget kérni! Ne szégyelljétek! Téves a “majd mi ketten megoldjuk” modernkori, mikrocsalád orientált filozófiája. Nem működik. Nem az (értő) külső segítségen múlik az intimitásotok fenntartása, hanem paradox, és áttételes módon épp, hogy ez menti azt meg!
Én a szülésfelkészítőimen mindig hangsúlyozom: írjatok gyermekágyas tervet! Hetekkel a szülés előtt már kezdjetek el logisztikailag is szerveződni az első 6-8 hét háztartási munkáinak delegálására, komatálra, vagy fizetett étel házhoz szállításra. Nincs mindig elérhető, ölelő nagymama, de a masszőr házhoz is jön.
Figyelem: ez nem csak pénzkérdés, hanem prioritások felállítása! Vannak a pénzköltésnek bölcs módjai is, ne dőljetek be a baba-mama biznisz cinizmusának, a gyermekágynál a legkevésbé a “szép függöny” fog titeket boldogítani….
Egyre több posztpartum csoportok, Mamakörök és segítők állnak a mostani új szülők segítségére. Keressétek őket! A legjobb hosszútávú befektetés a testetekbe, idősebbkori énetekbe, és a párkapcsolatotokba!
❤😊❤😊❤
Eredeti poszt:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2708575779197727&id=138380166217314
A Matrescence, vagyis a (kamaszodáshoz hasonlítható, eget, földet rengető, változásokat hozó) “anyásodás” időszaka egy olyan új kutatási terület, ahol találkozik a tudomány a spiritualitással. Ahol a pszichológia, a szociológia, a kultúrális antropológia, a fejlődéstan és biológia, az endokrinológia és a legújabb idegrendszeri kutatások eredményei, szálai összefutnak.
De minél mélyebbre ásunk az “anyásodás” kutatásába, annál egyértelműbb, hogy a tudomány önmagában nem képes minden ekkor felmerülő kérdésre, sőt gyakran kételyre, választ adni.
Alapvetésként hasznos elfogadnunk, hogy itt a Földön mi emberi tapasztalásokat gyűjtő, lelki-szellemi lények vagyunk, tehát, hogy a nehézségeink elsősorban tanulási lehetőségek (nem pedig, átok, büntetés, vagy valamely képzelt hiányosságunk eredményei).
Alapként kell, hogy értsük, hogy az emberi élet célja (igen, a babáé, és a mamáé is) a tudat fejlődéséről szól inkább, mint statikus és materiális, állandóságot sugalló állapotok egy bizonyos szempontból “sikernek” elkönyvelt, lineáris fűzérre való felsorakoztatásáról.
Ez a gondolat különösen igaz a szülés utáni, posztpartum időszakra, ami nem az élet boldog csúcsára való “megérkezésről”, hanem egy szabad nőnek az anyaság kötelékébe ÉS erejébe való, fokozatos érési folyamatáról szól (és nemcsak az első kisbabánál!).
De ha ezt az átlag kultúránk nem érti, nem sugallja, akkor ez az időszak rendkívül szorongós, fájdalmas és összezavaró lehet a legtöbb nő számára, ráadásul anélkül, hogy erőt meríthetne abból, hogy minden könnycsepp, és boldog mosoly egyaránt megéri a fáradalmakat.
Mi az, hogy “lelki-spirituális” fejlődés? Hát, nem az a bizonyos rózsaszín-arany felhőkön való szirupos szárnyalás, amitől sok hús-vér nőnek a gyomra fordul fel…
Legtöbbször a fejlődési ugrásainkat, pont mint a kisbabáknál, munka, erőfeszítés, szorítottság, szülőcsatorna-sötét érzetek előzik meg, melyek végeredménye az, hogy a világról alkotott képünk megváltozik, hogy képesek leszünk perspektívát váltani.
Általában része a folyamatnak egy regressziós, inkubálódási, méhbarlang jellegű állapot, amiből kipréselődve, újjászületve találunk rá egy új létezési formára.
Ennek eredménye az a metamorfózis, átalakulás, ami után az előző állapotba való visszalépés már lehetetlen (még ha néha vágyott is).
A báb pillangóvá alakulása erre a klasszikus metafóra.
Sok nő a posztpartum “anyásodás” időszakát nehéz, kételyekkel teli, depresszív, sötét, zűrzavaros időszaknak éli meg, melyet persze eksztatikusan gyönyörű és boldogságos pillanatok színeznek. De a mi világunk csak ez utóbbiakat fogadja el hiteles érzésnek – és ez sok kismamát felesleges önbántás felé sodor!
Sok kismama a teljes kimerülés állapotába jut a hat hetes gyermekágyi szak végére, úgy hogy erre a legkevésbé sem volt felkészülve.
Az alagút masik végén előbukkanó, erejükbe visszatérő új nők, az anyák pedig új képességekről, belső kincsekről, sőt egy nagyon mélyről felbuggyanó hála és új típusú önbizalom érzetről beszélnek,
Az “anyásodás” egy olyan folyamat, aminek a végén az egyes számból többes szám lesz, ami paradox módon mégis az egységről szól, mert az “ÉN” “MI”-vé alakul.
Megdöbbentő, kortárs tudományos tény, hogy ezt a DNS-ünk is mutatja, epigenetikai váltáson estünk át. A nő sejtjei magukban hordozzák a másik lény emlékét. És ez megváltoztatja a nő egész életét.
De nem csak azt!
Az “én”-ből “mi”-vé való transzformáció során egy kicsit önmaga teljességébe és határtalan képességeibe (na, jó: mozgó határaiba) is beleérez a nő ilyenkor.
Azok a nők, akik eddig a pontig patikamérlegen kiszámítható, célorientált életet éltek a várandósságukig, a méhükben növekvő új élet kihordása és az anyásodás időszaka (meddig is tart, a gyerek 18 eves koráig?) alatt radikális paradigmaváltáson esnek át. Vannak pillanatok, amikor ez a magát újonnan megtapasztaló nő nem fér már bele a korábbi ruháiba, a korábbi élet szabta határokba, hanem ténylegesen hétköznapi csodákra képes ISTENNŐNEK érződik!
És ezt még a legtradícionalisabb spirituális tanítások is megébredési, megvilágosodási pillanatoknak hívják.
Ha egy nő képes arra, hogy ki tudja honnan (mert a tudomány erre választ nem ad) életet teremtsen itt a Földön, akkor logikus, hogy felmerül benne tudva, vagy tudatalatt, a kérdés: “hát honnan is jöttem akkor én magam?” “Mi is az én lényegi, esszenciális lényem?”
Egy kisbaba születése ég és földrengés – nemcsak a mama, de az apák számára is. De a folyamatot a nő éli meg mély, biológiai, sejt szinten, DNS-ileg ő az, aki átalakul! Ez sokkal-sokkal nagyobb valami, mint amit az éleslátó, mégis szűk spektrumban pásztázó, racionális elme felfogni képes!
Az anyásodás tehát az a folyamat, ami során a nő tapasztalati szinten kerül kapcsolatba az Élet forrásával és egyesítő bölcsességével.
(Biztos hogy ezt az időszakot mosogatással, kilók számolgatásával, a modern világ rendkívül “lapos” mércéje alapján akarod megélni?
Ha nem, keresd a gyermekágyra felkészítő tanfolyamokat, és szakembereket, nem utolsó sorban a családod és szűk baráti környezeted segítségét!)
Eredeti poszt:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2615447398510566&id=138380166217314
Gyönyörű, megható – és kötelező megnézni! (Csak a feliratcím angol. A videó magyar.)
Nemcsak azért, mert a világ második (!) legtöbb szülést látott bábája, dr Geréb Ágnes beszél benne, hanem mert ezt ráadásul az 5 gyerekes, pszichológus lányával teszi – kihagyhatatlan! Nagyon ajánlom, és állva taps!!!
Ikreket (is) szülő anyaként ezt a filmet meg-öröm-könnyeztem. Talán az egyik legszebb szülésvideó, amit mostanában láttam.
Ikres(!), vízben, háborítatlanul, otthon. Gyönyörű szépen szül benne az anyuka – az első babát a nagyobbik lánya kezeibe!
Mérhetetlenül hálás vagyok az ilyen, történetüket megosztó nőknek és az őket ebben támogató, minőségi filmkészítőknek, akik segítségével felülírható az a szüléses narratíva és képi világ, amit az elmúlt évtizedek erőltettek ránk, pl. az amerikai típusú, gyakran horrorisztikus filmes bemutatások által (hogy mást most itt ne említsek). A filmben ráadásul a nagyobb gyerekek is jelen vannak. Nem kérdés, hogy a számukra az imprint élmény egész életre szólóan más lesz.
Ez egy SZÉP és GYÓGYÍTÓ film.