Segítség az, ami segít

Az a segítség, ami segít. Olyanokkal vedd magad körül, aki ezt képesek érteni, elfogadni és eszerint cselekedni. Még akkor is, ha ők nem feltétlenül tartoznak a legközelebbi rokonsághoz, vagy ha pénzbe kerülnek. Vagy (legkevésbé javasolt forgatókönyv) ha ez a valaki te magad vagy: ha kénytelen vagy (részlegesen) saját magadnak (elő)gondoskodnod majd a szülés utáni időszakra.

Segítséget kérni talán a legnehezebb dolog. Miért? Egyrészt, mert nehéz átadni a kontrollt. Másrészt, mert félünk, ez valahol azt jelzi, hogy mi nem állunk a helyzet magaslatán; azt, hogy egyedül nem megy – a mai világunkban ez pedig nem valami nagy erény. Harmadrészt pedig, mert nincsenek rá szociális mintáink: társadalmi szinten merült a múlt homályába, hogy is kell a gyermekágyas anyát támogatni.

Régen, egy sokkal inkább közösség orientált világban persze ez nem így volt. Egy egész nagycsalád támogatta a friss anyát és a kisbabát. Illetve az egymásra utaltság során megtanult együttműködési és kompromisszumra való képesség pozitív érték volt. Tapasztalás és bölcsesség.

A modern társadalmaknak is vannak persze bizonyos, közösségileg behatárolt területei (csapatmunka, sport), ahol ezt most is kultiváljuk – csakhogy a szülés utáni rendkívül privát és intim időszak pont nem ez a kategória.

A gyermekágyra szólóan nincsenek jól bevált segítői mintáink. 

Az elvárás az, hogy egy újdonsült anyuka pár héten belül álljon vissza a “munkába”. Vannak országok, ahol ez tényleges munkahelyi visszatérést jelent, itthon egész barátságos helyzet van e tekintetben, de ha például van már otthon nagyobb gyerek, akkor a szülés után szinte azonnal visszaáll az anya az egy-gyerekes kerékvágásba. És sajnos ez egy kívülről, belülről, egyaránt ránk nehezedő elvárás. “Megszülted a gyereked, légy most már aztán tényleg jól!”

Mostanában az anyukák szülés utáni egy-két, vendégjárós hetet leszámítva lényegében eltűnnek a süllyesztőben: alig néz feléjük valaki (nemhogy komatállal, főtt étellel állítana be még a második hónapban is). Tényleg nagy érték a privát szféra és az individualitás, de ennek az ilyen archaikus helyzetekben megisszuk a levét. Mert ha megnézzük a régi, törzsi társadalmak életét, vagy ha biológiailag is rátekintünk az evolúciós mintáinkra, azt látjuk, hogy az újszülöttes időszakban az anyák nem voltak egyedül, sőt gyakran egy kis “falu” vette őket ilyenkor körbe.

A gyermekágyas időszak anyái az emberiség történelme során soha sem voltak olyan magányosak, mint most, a mi modern világunkban!

Ilyenkor sérülékenyek vagyunk. Gyermekágyas időszakban ráadásul még fizikailag is gyengék. Még arra is gyengék, hogy segítséget kérjünk. Sőt: sokszor azt sem látjuk tisztán, hogy mire is van igazán szükségünk, nem tudjuk pontosan megfogalmazni az igényeinket. Ha pedig ez az első babánk, akkor még elveszettebbek vagyunk: nem tudtunk előre készülni (amikor még nyugalom volt, a szülés előtt, és szervezni tudtunk volna), mert nem tudtuk még, mire számítsunk.

Ebben némiképp segít már tapasztalt anyatársak tanácsa, vagy a gyermekágyas tanfolyamok. Én mindkettőt nagyon ajánlom! Persze végső soron a saját gyerekágyas tervünket nekünk magunknak kell megírni, és a saját gyerekágyunkat magunknak kell megélni.

Bár a hétköznapi valóság az, hogy egyénileg és egyedül, gyakran magányosan, a saját bőrünkön (remélhetőleg nem kárán) fedezzük fel mindannyian, hogy mire is van szükségünk a gyermekágy alatt, azért tömören álljon itt:

Mi az, ami ebben a hat hétben segít? Ami tényleg segít.

Az segít,

  • ami megkönnyebbüléssel tölt el;
  • amitől ellazulsz;
  • ami mosolyt csal az arcra;
  • amitől szerelembe tudsz esni a babáddal (ami, bárki állít bármit is: egy folyamat, ráadásul megtámogatandó folyamat);
  • amitől zubogni kezd benned az oxytocin, ami a hosszútávú kötődés és (részben) a szoptatás hormonja;
  • amitől csurog maga a tej;
  • amitől árad a baba iránti szerelem.

Nem segít az,

  • ami stresszhormonokat vált ki;
  • amikor nem tudsz kilépni ebben a hat hétben a hétköznapok szokásos feladataiból és emiatt multi-taskingolnod kell;
  • amitől megfelelés kényszered lesz;
  • ami a túlzott teljesítésre ösztönöz;
  • amitől túlzó, vagy hamis (külső-belső) elvárásokat kelt benned;
  • amitől nem tudsz önmagad lenni;
  • amitől nem tudod új, megszületőben lévő anyai énedet felfedezni, kitanulni, elfogadni, és babáddal együtt megszeretni.

Van, amire tudunk készülni, de nagyon sok mindenre nem. Túlélési üzemmód van az első hetekben, épp hogy csak rövid lélegzetvételnyi időkre dugjuk csak ki a fejünket a testi felépülés, a hangulati ingadozások és a csecsemőgondozás kihívásainak hullámverései közt. Persze hogy minden normális nő ilyenkor egy a “nagykönyvben megírt” Nagymamáról álmodozik. Valakire, aki “helyettem is tudja, mire van szükségem most!”

Valakire, aki anyáskodik az új anyuka felett.

Lehet, hogy ez már a múlté, mert sajnos a pillanatnyi nagymamai generáció sem kapott sok segítséget annó, így sajnos már ők sem mintahordozók. Így én például nagy híve lennék a megfizethető, profi gyermekágyas segítői szakma nagyobb társadalmi és anyagi elismertségének. Olyan szakértőknek, akik a főzéstől a takarításon át, a könnyek felszárításán keresztül, a szoptatási szaktanácsadáshoz is értenek. Minden anyának járna egy ilyen posztpartum angyal – s ez nem luxus, mert régen szinte minden parasztasszonynak járt, néha nem is egy…

Sajnos nincs varázspálcám, ezért azon kívül, hogy megosztom ezeket a gondolatokat, annyit tudok tenni, hogy a következőkre bátorítok minden szülés előtt álló kismamát (ha időben, még a szülés előtt elérnek hozzájuk ezek a gondolatok):

Először is mihamarabb nézzenek körül a környezetükben (család, barátok, megfizethető segítség), hogy kikre számíthatnak. Ne adják fel túl hamar a keresést. Beszélgessenek rokonokkal, barátokkal az igényeikről, és (fontos!) adjanak nekik is időt ahhoz, hogy megértsék, és (ha kell) alkalmazkodjanak ezekhez az igényekhez.

Emellett mihamarabb kezdjék el a hétköznapi, praktikus, ház körüli teendőkkel kapcsolatos, meglévő családi és házastársi szokások feltérképezését: egyfajta háztartási önfelfedezést. Mondhatni, az önismeretnek egy speciálisan nőies arculatát kellene vázolni: ebben az értelemben is értenünk kell magunkat egy kicsit legalább ahhoz, hogy kommunikálhassuk, mi is jó nekünk, mire van szükségünk! Ez egyébként az érzelmi érés, felnövés, az anyává válás, szülővé érés egyik fontos lépcsője. Ezzel némiképp pótolhatjuk a (gyakran hiányzó) empatikus, “maguktól is tudják, mi a jó” Nagymamákat. Így (a senkinél-semminél ez is jobb:) mi válunk szülés utáni önmagunk mentőangyalaivá, gondoskodunk önmagunkról, hogy majd amikor kézben van a gyerek, akkor ezek ott állnak majd támaszul (pl. az előre lefőzött ételek, a gondosan eltervezett, házkörüli rutin alternatívák, B-tervek, ill. előre takarékoskodás, vagy bölcs prioritásokra alapozott pénzköltésekkel megspórolt pénzből a bevásárlás házhozszállítása, a ruhák tisztíttatása, az ebéd kihordása, stb).

Mindezt annak érdekében, hogy azt élhessük meg, amit fent a “mi az, ami segít” kérdésnél soroltam fel. Hogy ne feleslegesen megterhelő rutinfeladatok daráljanak be minket, és ne az legyen a vége, hogy a posztnatális kimerülés – harag – depresszió Bermuda háromszögébe süllyedünk bele – mint sajnos (a statisztikák szerint) a mai nők megdöbbentően nagy száma

És ha vagy olyan szerencsés, hogy van körülötted olyan (vérszerinti, vagy egyéb) Nagymama, aki tényleg egy mindent szavak nélkül is értő-érző angyal, akkor becsüld őt meg. És kérj tőle annyi segítséget, amennyit csak tudsz – és közben ne felejtsd el értékelni a saját helyzetedet sem, mert a modern világban ez tényleg ritka kincs!

A baba után anya és apa is születik

A gyermekágyas terv a szüléstervnél is fontosabb!

És mégis ez az, amiről a legtöbbször elfeledkezünk. Fontos készülni praktikusan, logisztikailag, érzelmileg, párkapcsolatilag, baba gondozási-nevelési elvek mentén, mert egyébként lehet, hogy a legfontosabb elmarad: vagyis az, hogy a mama erőre kapjon!

Sok hullám jön, a baba születése után, melyek mind meglovagolhatóak, de nehéz, ha közben valójában felesleges pl. a háztartással kapcsolatos dolgokra pazaroljuk az energiát. Mi a szülésfelkészítőkön egyre többet és többet készülünk arra, hogy jól állíthassuk fel a prioritásokat.

A posztpartum terv az, aminek a legtöbb váradós nő nekifut, és tény: ez egy remek kezdet! A probléma persze főleg az, hogy mielőtt ténylegesen lenne babád, nem igazán tudhatod, pontosan mire is kell, hogy felkészülj.

Mert könnyű böngészni az áruházak által összeállított végtelen hosszú beszerzési listát, ilyen babakocsi, olyan kiságy… De van azért egy-két fontos dolog, amit jó átgondolni.

  • Ha rákészülsz talán oda is eljutsz, hogy leírj egy-két gyermekágyas gondozási ötletet is: hogy kell hasat lekötni, vagy babát masszírozni.
  • Ha szerencsés vagy akkor eltervezheted, hogy hosszú hetek, hónapokon keresztül otthon maradsz. Pihensz.
  • Ha nagyon ügyes vagy, akkor házhoz kijáró masszázst is kaphatsz: kellene is, hogy kapjál, nagy támogatója vagyok ennek. Ez nem hercegnői luxus! Indiában a legszegényebb, poros falucskában is kijár az új anyának a napi hasmasszázs.
  • Én nagyon bátorítalak arra is, hogy beszélgess anyukáddal, nagymamáddal: nézd meg mi is a hozott babagondozási örökséged. Biztos lesz benne olyan, amit örömmel viszel tovább, és olyan is, amit legalább ilyen örömmel teszel le.
  • Nagyon remélem, hogy családtagok, barátok, ismerősök nemcsak az első két hétben hoznak neked házhoz főtt ételt, hanem ez kitart mind a 6-8 hétre. Két hét alatt még egy nő sem épült fel a szülésből (pedig azért elég strammok vagyunk, még így a modern világban is). De lehet előre főzni, lefagyasztani, és persze létezik ételfutár is.
  • És bízom benne, hogy nem te fogsz takarítani, mosni, vasalni, bevásárolni az első hat hétben, hanem megszervezitek ennek az akár pénzzel megfizethető módjait is.

Ezek mind-mind remek és tényleg fontos gondolatok, amiről úgy veszem észre, hogy még én sem tudok elég sokat regélni Nektek a szülésfelkészítőkön – még így sem hiszitek el nekem (vagy tapasztalt barátnőiteknek) azt, hogy minden perced a babáról és az ő gondozásáról fog szólni ebben a másfél hónapban. Emellett kellene ugyebár a testednek visszazáródnia, erősödnie, és a mellednek szoptatni megtanulnia, stb. Hát hogy is sikerülne ez, ha közben “mosogatsz”?

De még ezek sem készítenek fel a leges-legfontosabbra: hogy anyuka leszel. Hogy találkozol majd ezzel az új, kis emberrel, akit eddig a babádnak hívtál. Azt sem tudod, milyen lesz a szülésed, és annak milyen testi-lelki kihatása lesz ezekre az első hetekre.

Ilyen hullámverések közt az embernek muszáj rugalmasnak lennie, hogy megtarthassa (valamennyire) az egyensúlyát. Nagyon jók a babagondozási könyvek, amiket szülés előtt olvasgatsz, de aztán fejbe kólint a realitás és a legtöbbről kiderül, hogy marhaság. Nem szabad külső elvekhez ragaszkodni, mert ellened fordulnak, és ami igaz volt tegnap, az már másnap a múlté… A gyermekágyas terv nem azért van, hogy minden pontját szigorúan betartsd: legyen terved, de ne ragaszkodj hozzá. Kevés, de betartható háztartás körüli szabályt érdemes átgondolni – önmagatok háttér támogatására – mert erre SEMMI időtök nem lesz, miközben úsztok az árral!

A legfontosabb felkészülni arra, hogy képes legyél (képesek legyetek) alkalmazkodni, adaptálódni, elfogadni azt, ami van. A jelenben lenni.

Azt kell kitalálni, hogy mi az, ami Téged (Titeket) ebben a leginkább megtámogat? Mi szokott még “normál” élethelyzetekben is kibillenteni? Mert azt ki kell zárni! Mi az, ami segít? Mert azt meg kell hívni. Nem tudod, hogy pontosan mik is ezek? Akkor nagyon gyorsan kezdj el gondolkodni, mert a gyermekágyas felkészülés alapja az önismeret és az önelfogadás!

Ezek a gyermekágyas tervnek a kevésbé előtérben lévő, de azért mégis nagyon lényeges részei. A gyermekágyas tervnek ugyan sok eleme van (praktikus, logisztikai, érzelmi, fizikai, párkapcsolati és babagondozási, regenerálódási), de a lényeg, hogy a terv mégiscsak arról szóljon, hogy segítsen rugalmasnak, elfogadónak maradni. Hogy ebben a szétszórtságban, áramlásban, és kontúrvesztésben legyen mégis valami, ami Téged és Titeket ebben a családi, újjászületési folyamatban összetart.

Az alapos gyermekágyas felépülés az egészséges menopauza bölcsője is egyben

Nem mondanám, hogy ez titok, de elfeledett bábai bölcsesség. Régen úgy mondták: “minden lábon töltött gyermekágyas nap mínusz egy év a nő életéből”.

Azért álljunk meg egy pillanatra, hogy ezt a gondolatot rendesen megemésszük!

A posztpartum időszak egy kontinuitás, “híd” az egészség és a hosszútávú jóllét felé – VAGY (rossz esetben) a betegségek és gyengeségek irányába, olyannyira, hogy az ekkori regenerálódás, vagy annak hiánya egész (!) életre szóló!

Könyörtelenül és kamatostul hajtja majd be rajtunk az idősebb kori testünk azt, ha ilyenkor nem pihenünk eleget, ha nem támogatjuk testünk elképesztő változási folyamatainak egyik legdrámaibb szakaszát (terhesség után szoptatós anyává átalakulni testi szinten is életünk egyik legradikálisabb sztorija, és akkor a lelkiekről még nem is szóltunk).

Mert FONTOS tudni, hogy hormonális tekintetben a posztpartum és a menopauza időszakát megélő nők teste sokban hasonló: az ösztrogén és a progeszteron arány, ill. egyensúly kibillenése például, vagy ugyanezen hormonoknak a placenta megszületési pillanatában induló zuhanása is – ez egy drasztikus folyamat, amin a várandósság alatti, egekig érő hormonszint csúcs után a kismama átesik. Szó szerint elvonási tünetek is vannak ilyenkor.

Hónapokba telik, amíg a fiatal női test újraépíti ezeket a hormonszinteket – ami ha idősebb korban szül, valamivel még nehezebb feladat (miközben persze a test szoptatni tanul), ill. kortól függetlenül, ha hiányos a gyermekágyi megtámogatottság, akkor az rossz esetben perimenopauzáig is elhúzódó, hiányos hormonszintet okoz.

Így lesz, ha nem tiszteljük testünk folyamatait, a hormonbankunk annyira kimerült, hogy 40-45 éves korunkban a kelleténél jobban megszenvedjük női életünk egy újabb felvonását.

És akkor még nem szóltunk a holisztikus értelemben vett, testi-lelki- energetikai “imprintről”. Magyarán: ha megszenvedett a gyermekágyas időszak, akkor évekkel később (mivel a test emlékszik), a menopauza alatt is párhuzamos tüneteket, megszenvedett klimaxot produkál majd – HA nem vigyázunk (mert persze a gondoskodás, öngondozás akkor is fontos feladat, gyógyír)!

Persze nemcsak a hosszútávú egészség az, ami miatt ilyenkor az új anyuka a jelenlegi családi, közösségi és társadalmi támogatásnál sokkal-sokkal többet érdemelne. Önmagában annak is elegendő érvnek kéne lennie, hogy mennyire nehéz ilyenkor egy anyuka dolga, hogy milyen magányos az a helyzet, amibe szülés után a nők nagy része kerül. Hogy a posztpartum kimerülés szindróma járványszerűen terjed és túl sokszor torkollik depresszióba, aminek mindenki megissza a levét.

Mindezt életünk egyik legintenzívebb, de legszebb és (nincs rá ebben a gyakran vulgáris világban jobb szó) szakrális időszakáról mondom.

Még egy “titok”: a férjeink, partnereink NEM arra valók, hogy ők egyedül álljanak helyt egy egész támogatói rendszert pótlandó! Az apukák is elképesztően szépséges érési folyamaton áthaladó férfiak, épp tanulják a szerepüket ők is. Épp feldolgozzák (ők is) a családi struktúra átrendeződését, keresik a helyüket ebben az új rendben, viselik a rájuk (is) zuhanó felelősség új terheit. Ők is új énjükre lelnek a baba megszületése és a mama szülése által. És vannak már tanulmányok arról, hogy a párok majdnem olyan mértekben kerülnek depresszív állapotokba ebben az időszakban, mint a mamák. 😦

Sosem késő szülés előtti és gyermekágyas segítséget kérni! Ne szégyelljétek! Téves a “majd mi ketten megoldjuk” modernkori, mikrocsalád orientált filozófiája. Nem működik. Nem az (értő) külső segítségen múlik az intimitásotok fenntartása, hanem paradox, és áttételes módon épp, hogy ez menti azt meg!

Én a szülésfelkészítőimen mindig hangsúlyozom: írjatok gyermekágyas tervet! Hetekkel a szülés előtt már kezdjetek el logisztikailag is szerveződni az első 6-8 hét háztartási munkáinak delegálására, komatálra, vagy fizetett étel házhoz szállításra. Nincs mindig elérhető, ölelő nagymama, de a masszőr házhoz is jön.

Figyelem: ez nem csak pénzkérdés, hanem prioritások felállítása! Vannak a pénzköltésnek bölcs módjai is, ne dőljetek be a baba-mama biznisz cinizmusának, a gyermekágynál a legkevésbé a “szép függöny” fog titeket boldogítani….

Egyre több posztpartum csoportok, Mamakörök és segítők állnak a mostani új szülők segítségére. Keressétek őket! A legjobb hosszútávú befektetés a testetekbe, idősebbkori énetekbe, és a párkapcsolatotokba!
❤😊❤😊❤

Eredeti poszt:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2708575779197727&id=138380166217314

Az anyásodásról

A Matrescence, vagyis a (kamaszodáshoz hasonlítható, eget, földet rengető, változásokat hozó) “anyásodás” időszaka egy olyan új kutatási terület, ahol találkozik a tudomány a spiritualitással. Ahol a pszichológia, a szociológia, a kultúrális antropológia, a fejlődéstan és biológia, az endokrinológia és a legújabb idegrendszeri kutatások eredményei, szálai összefutnak.

De minél mélyebbre ásunk az “anyásodás” kutatásába, annál egyértelműbb, hogy a tudomány önmagában nem képes minden ekkor felmerülő kérdésre, sőt gyakran kételyre, választ adni.

Alapvetésként hasznos elfogadnunk, hogy itt a Földön mi emberi tapasztalásokat gyűjtő, lelki-szellemi lények vagyunk, tehát, hogy a nehézségeink elsősorban tanulási lehetőségek (nem pedig, átok, büntetés, vagy valamely képzelt hiányosságunk eredményei).

Alapként kell, hogy értsük, hogy az emberi élet célja (igen, a babáé, és a mamáé is) a tudat fejlődéséről szól inkább, mint statikus és materiális, állandóságot sugalló állapotok egy bizonyos szempontból “sikernek” elkönyvelt, lineáris fűzérre való felsorakoztatásáról.

Ez a gondolat különösen igaz a szülés utáni, posztpartum időszakra, ami nem az élet boldog csúcsára való “megérkezésről”, hanem egy szabad nőnek az anyaság kötelékébe ÉS erejébe való, fokozatos érési folyamatáról szól (és nemcsak az első kisbabánál!).

De ha ezt az átlag kultúránk nem érti, nem sugallja, akkor ez az időszak rendkívül szorongós, fájdalmas és összezavaró lehet a legtöbb nő számára, ráadásul anélkül, hogy erőt meríthetne abból, hogy minden könnycsepp, és boldog mosoly egyaránt megéri a fáradalmakat.

Mi az, hogy “lelki-spirituális” fejlődés? Hát, nem az a bizonyos rózsaszín-arany felhőkön való szirupos szárnyalás, amitől sok hús-vér nőnek a gyomra fordul fel…

Legtöbbször a fejlődési ugrásainkat, pont mint a kisbabáknál, munka, erőfeszítés, szorítottság, szülőcsatorna-sötét érzetek előzik meg, melyek végeredménye az, hogy a világról alkotott képünk megváltozik, hogy képesek leszünk perspektívát váltani.

Általában része a folyamatnak egy regressziós, inkubálódási, méhbarlang jellegű állapot, amiből kipréselődve, újjászületve találunk rá egy új létezési formára.

Ennek eredménye az a metamorfózis, átalakulás, ami után az előző állapotba való visszalépés már lehetetlen (még ha néha vágyott is).

A báb pillangóvá alakulása erre a klasszikus metafóra.

Sok nő a posztpartum “anyásodás” időszakát nehéz, kételyekkel teli, depresszív, sötét, zűrzavaros időszaknak éli meg, melyet persze eksztatikusan gyönyörű és boldogságos pillanatok színeznek. De a mi világunk csak ez utóbbiakat fogadja el hiteles érzésnek – és ez sok kismamát felesleges önbántás felé sodor!

Sok kismama a teljes kimerülés állapotába jut a hat hetes gyermekágyi szak végére, úgy hogy erre a legkevésbé sem volt felkészülve.

Az alagút masik végén előbukkanó, erejükbe visszatérő új nők, az anyák pedig új képességekről, belső kincsekről, sőt egy nagyon mélyről felbuggyanó hála és új típusú önbizalom érzetről beszélnek,

Az “anyásodás” egy olyan folyamat, aminek a végén az egyes számból többes szám lesz, ami paradox módon mégis az egységről szól, mert az “ÉN” “MI”-vé alakul.

Megdöbbentő, kortárs tudományos tény, hogy ezt a DNS-ünk is mutatja, epigenetikai váltáson estünk át. A nő sejtjei magukban hordozzák a másik lény emlékét. És ez megváltoztatja a nő egész életét.

De nem csak azt!

Az “én”-ből “mi”-vé való transzformáció során egy kicsit önmaga teljességébe és határtalan képességeibe (na, jó: mozgó határaiba) is beleérez a nő ilyenkor.

Azok a nők, akik eddig a pontig patikamérlegen kiszámítható, célorientált életet éltek a várandósságukig, a méhükben növekvő új élet kihordása és az anyásodás időszaka (meddig is tart, a gyerek 18 eves koráig?) alatt radikális paradigmaváltáson esnek át. Vannak pillanatok, amikor ez a magát újonnan megtapasztaló nő nem fér már bele a korábbi ruháiba, a korábbi élet szabta határokba, hanem ténylegesen hétköznapi csodákra képes ISTENNŐNEK érződik!

És ezt még a legtradícionalisabb spirituális tanítások is megébredési, megvilágosodási pillanatoknak hívják.

Ha egy nő képes arra, hogy ki tudja honnan (mert a tudomány erre választ nem ad) életet teremtsen itt a Földön, akkor logikus, hogy felmerül benne tudva, vagy tudatalatt, a kérdés: “hát honnan is jöttem akkor én magam?” “Mi is az én lényegi, esszenciális lényem?”

Egy kisbaba születése ég és földrengés – nemcsak a mama, de az apák számára is. De a folyamatot a nő éli meg mély, biológiai, sejt szinten, DNS-ileg ő az, aki átalakul! Ez sokkal-sokkal nagyobb valami, mint amit az éleslátó, mégis szűk spektrumban pásztázó, racionális elme felfogni képes!

Az anyásodás tehát az a folyamat, ami során a nő tapasztalati szinten kerül kapcsolatba az Élet forrásával és egyesítő bölcsességével.

(Biztos hogy ezt az időszakot mosogatással, kilók számolgatásával, a modern világ rendkívül “lapos” mércéje alapján akarod megélni?

Ha nem, keresd a gyermekágyra felkészítő tanfolyamokat, és szakembereket, nem utolsó sorban a családod és szűk baráti környezeted segítségét!)

Eredeti poszt:
https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2615447398510566&id=138380166217314

Posztpartum podcastok 1: a gyermekágy régen és most

Az alábbi cikket a KismamaRádióban is meghallgathatod:


img_1556Mit jelentenek a posztpartum, vagy posztnatális kifejezések?

Kedjük egy szójátékkal.

Ha azt mondom posztnatális – mi az első szó, ami sokaknak az eszébe ötlik? Hmm… valószínűleg (és sajnos) egy másik latin szó: a depresszió…

Mindkét szó, posztpartum, vagy posztnatális latin eredetű, mindkettő szó szerint a szülés utáni időszakot jelzi.

A nyugati világban, az orvosi szakzsargonban a szülés utáni első 6 hétre utal, azért, mert körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy a méh nagyjából az eredeti méretére húzódjon ismét vissza. Általában a szülés utáni vérzés (lochia) eddigre már teljesen abbamarad.

A hagyományos kultúrákban a posztpartum a szülés utáni első 40 napra utal (ez egyébként kb. hat hét). Ezalatt az idő alatt a frissen szült anyának sok pihenést, sőt, hangsúlyosan fekvést javasoltak a megfelelő felépülés érdekében. Ez a szokás a mai napig megfigyelhető Guatemalában. Koreában, Libanonban… De még a Viktoriánus, századforduló előtti Angliában is szokás volt egy úgynevezett (rémes szó), “anyasági fogságban” (confinement) elidőzni.

Kínában ezt az időt úgymond “ki kell tölteni”, Görögországban “erősödési” időszaknak nevezik, és Indiában pedig a “japa” szót használják erre az időszakra az asszonyok, mely  szó eredetileg egyébként az imával, elmélkedéssel, spirituális elvonulással, mantrázással töltött időt szokta jelenteni. Milyen szép jelentés!

Gyakran hívják hasonló okok miatt azt az időt “szakrális ablaknak”, vagy “szent küszöbnek”, melyet át kell lépni, nyugodtan meg kell élni ahhoz, hogy ténylegesen a túloldalra kerülhessünk. Egy édesanya esetében ugye majd a gyermekét önbizalommal és erővel ellátni képes asszony állapota ez az új “oldal”.

Mindegyik kultúrában hangsúlyoznak néhány dolgot: fontos ilyenkor a meleg, a megtisztulás, a tápláló ételek, és a sok pihenés. A masszázs, a melegterápiák, olajos kezelések, különleges, krémes, pürés ételek, szószok, főzelékek, rituális fürdők, stb. mind-mind alkotóelemei az egyetemes szülés utáni regenerálódási programnak. Ilyenkor a nők nem dolgoztak, és nem is kellett túl sok emberrel találkozniuk.

De a mi modern, nyugati civilizációs posztpartum időszakkal kapcsolatos értésünk ennek szinte az ellentéte. Itt a szülés legfőképp medikális, orvosi szakértelmet igénylő eseménnyé vált, úgymond elvették a nőktől, asszonyoktól az önbizalommal teli gyermekágyas jelenlétet. A kórházból a nőket csak 3 nap után engedik haza, ami önmagában nem lenne baj, ha ez a pár nap tényleg a pihenésről, kényeztetésről és az elsődleges babagondozással kapocsolatos tanításról szólna. De a legtöbbször nem arról szól… Ezután röviddel jön a rokonlátogatási roham, keresztelők, ajándéközön, Pár nap után szinte belefullad a saját érzéseiben már egyébként is fuldokló új anyuka… De közben tőle azt várják el, hogy mosolyogjon, és botlás nélkül vegye az akadályokat, úgy, mintha egész életében erre készült volna. Körülbelül ez az a pillanat, amikor mint szürke szamár a ködben, el is tűnik majdnem minden valamirevaló segítség a gyermekágyas térből.

20181012_012855.jpgA hagyományos kultúrákban a szülést magát is holisztikusan, testi-lelki, sőt társadalmi eseményként látták. Amikor nemcsak a kisbaba, de az anyuka is megszülethet, egy új arca, énje kelhet életre. A szülés és az azt követő néhány hét mély beavatás egy nő számára, amit jó nem elkapkodni, és főleg jó egy új élet kezdeteként, nem pedig a régi élethez való visszatérésként látni. Ebben az időszakban egy anya nagyívű és holisztikus, testi és lelki átalakuláson megy át, olyan intenzitással, mint talán az évei során máskor sosem.

Ha elgondolkodunk, hogy ez az időszak az elsődleges kötődésről, a szoptatás megalapozásáról is, és a szülés tapasztalásának feldolgozásáról is szól, akkor végképp nyilvánvaló, hogy mennyi időre, segítségre, táplálásra, gondozásra van (lenne) ilyenkor igénye egy újdonszült nőnek! Kínában (a sok melegterápia alkalmazása miatt is) ezt a fajta gondoskodást (talán a mi “kisült-e már a kalácsom”, karácsonyi babavárási metafórájának párhuzamaként) “Anya-pörkölésnek” hívták. Nagyon fontos anyáskodni a kismama felett (mothering the mother), fontosak a testet-lelket záró ceremóniák, a ritualisztikus áldások (melyek ölthetnek teljesen modern, nyugati civilizációs formát, a lényeg, hogy a tartalom a helyén legyen), a gesztusok, életkapu átlépésekre emlékeztető kisebb-nagyobb ünnepek. És főleg a gondoskodás, a figyelem, a meghallgatás, a komatál, a masszázs és a béke.

Ha sikerülne ezt nemcsak a környezettel, de magával az anyukával is megértetnünk, mélyen elfogadtatnunk, akkor az anyák mérhetetlenül nagyobb erővel és önbizalommal lépnének – nemcsak az anyaságuk útjára, de életük más területein is hatékonyabban “hatnának és gyarapítanának”… Végső soron az egész közösség részesülne az eredményből!

A posztpartum szó csak kicsit más, mint a posztnatális kifejezés, de valójában a mi kultúránkban egyiknek sincs igazi súlya, már-már jelentésüket veszítették.

Tényleg arra volt szükségünk, hogy pont a depresszió szó hozza vissza a jelentést a köztudatba?!?! Sajnálatos, de ez így van…

De remélem, hogy lassan, úgy mint körülbelül 20 évvel ezelőtt a szoptatás témájában is, elindulhat a gyermekágyas időszakkal kapcsolatos nézetekben is egy forradalmi változás! Én majd húsz évnyi kismamákkal való munkám tapasztalatával a hátam mögött, szenvedélyesen ezen vagyok! 🙂

 

Gyermekágyas podcast sorozat: bevezető adás

shvscvrqossxtyphkrnsMajd 20 éve dolgozom nőkkel, és kismamákkal és szenvedélyem ez a munka! Az évek során újra, és újra felbukkannak különféle fontos (vagy ideig, óráig annak tűnő) témák. Ez a sok idő segített abban, hogy letisztulhasson bennem a kép: mivel küzdünk, mi is izgat minket nőket a leginkább.

Ami kiváltotta belőlem ennek az új kommunikációs stílusnak a használatát az az, hogy látom, van egy-két különösen nehéz téma, amelyekről beszélni a személyes találkozások során nem tudok eleget, közös idő hiányában nem megy át elég hatékonyan az “üzenet”.

Például: egyre sürgetőbben igyekszem átadni a gyermekágyra való készülődés fontosságát. Sok nőnek a saját korai évei, a családtól vagy kultúrálisan örökölt-kapott mintái határozzák meg azt, milyen is lesz a számára ez az átmenetinek tűnő időszak, ami azonban nemcsak a kisbaba életét alapozza meg, de (talán kevésbé egyertelmű): az új anyuka későbbi nőiségét is! Annak, erre az időre hogyan is készülünk, majd mit és hogyan élünk meg annak évtizedekre szóló kihatása van!

Régóta keresem annak a módját, hogy hogyan juthatnék el többekhez is – ha személyesen nem is, de legalább hangban. Úgyhogy most itt egy új kísérlet: gyermekágyas podcast sorozat. Mit szóltok hozzá?

Megköszönöm, ha meghallgatjátok és kérdésekkel a jogaszules@t-online.hu címre írva, vagy pedig itt alább kommentekben támogatjátok a próbálkozásomat!

Réka

Posztpartum tippek 3: Amit a szoptatásról minden kismamának tudnia kell

Miközben a vajúdás és a szülés óráira sok-sok kismama kifejezetten pontos és részletes tervet készít, informálódik, komoly döntéseket hoz, szaksegítséget vesz igénybe, stb., stb., addig a szülés utáni időszakra szinte alig készül. Mintha valami megakadályozná őket abban, hogy felismerjék a napnál világosabbat, miszerint a SZÜLÉS CSAK A KEZDET!

Kicsit olyan ez, mint, amikor nagy erőkkel az esküvőre készülünk, de közben mintha elelejtenénk, hogy a végén tényleg a házas élet hosszú éveit együtt, erőben és egészségben el kell tudni majd valahogy tölteni.

Amíg ásó, kapa, nagyharang… És amíg a kisbabából minimum 18 éves, felnőtt nő, vagy férfi cseperedik…

Nyilván erre nem is lehet tökéletesen felkészülni előre, de amire azért tényleg érdemes egy kicsit előretekinteni, az a szoptatás. Ha kizárólagos szoptatást tervezel, akkor ideje, hogy TÉNYLEGESEN is eltervezd, hogy ez hogyan is lesz majd…

Íme egy-két olyan dolog, amit mindenképp érdemes megfontolnod a gyermekágyas tervedben (IGEN, ilyen is van, sőt fontosabb is talán, mint a szülési terv… És igen, szülési terv is van… Azt is érdemes írni! — Tudom, hogy vannak, akik ezekrők most hallanak, olvasnak először… 🙂 )

Szóval alább olvassátok, mik is azok a dolgok, amit szerintem és a szívem szerint is minden egyes várandós kismamának tudni kellene a szoptatásról.

 

97eff4c0baaa3a8788b0bf6d630e4aec

Egy kisebb falunyi segítő kell ahhoz, hogy a kismama tényleg sikeresen tudjon szoptatni!

A dúla szó modernkori elterjedése Dr Dana Raphael, szoptatási szaktanácsadónak köszönhető. Az ő kutatásai alapján tudjuk, hogy a hagyományos kultúrákban rendkívüli figyelmet fordítottak a szoptatás elején álló kismamára, hiszen végső soron az egész közösség túlélése függött azon, tud-e szoptatni, vagy sem? Ő maga saját anyasága során döbbenten vette észre, mennyire hiányos ebben a mi kultúránk. Azt mondta, hogy talán nincs is még egy olyan testi-biológiai folyamat, melyet a közösségnek támogatnia kell, de a szoptatás az a kivétel, amelynél állíthatjuk, hogy a tejbelövellési reflex egy másik, támogató és gondoskodó segítő társaságában működik igazán jól.

Szóval: gondolkodtál már azon, hogy ki is a “te falud”? Hány fős az a mini-közösség, akikre számíthatsz ezekben a mélyen átalakító hatású hetekben? Tipp: hidd el, többre lesz szükséged, mint most gondolnád!!!

 

A szoptatás természetes, de tanulnivaló folyamat

Minden nő tud szoptatni. Ezt mély meggyőződésből, összesen 10 évnyi saját (néha keserves és kudarcos) szoptatási évvel, és majdnem 20 évnyi dúlai munkával a hátam mögött állítom.

De.

A szoptatást tanulni is kell. Régen is tanulták, ellesték ezt a lányok a nővérüktől, anyjuktól, látták a praktikákat, a gondokat – és az azokra adott válaszokat, megoldásokat.

De mikor látott egy modern kismama 2-3 hónaposnál fiatalabb, hovatovább újszülött korú kisbabát szopni, frissen szült anyukát szoptatni?

Biciklizni is mindenki tud, mégis idő kell, amíg jól megy. Könyvből igazán megtanulni nem lehet, ott hogy is magyaráznák el, mi is az, hogy “egyensúly”? Azt csak megélni lehet. Ez nem egy maszkulin, bal agyféltekés tanulási folyamat lesz, nem rendszerek és szakértők száraz mondatai azok, amik igazán a segítségedre lesznek.

Kell majd a sok gyakorlás, jó néhány “esés”, kudarc és főleg sok-sok türelem, intuíció, emberi és a babához való kapcsolódás – és önbizalom.

Gondolkodtál-e már azon, hogy pontosan milyen körülményekre, illetve érzelmi környezetre van ahhoz szükséged, hogy ezt a sok botladozást és orraesést relatíve jó hangulatban, a szoptatási kedvedet megőrizve vészelhesd át?

 

A szoptatás nagyon sok idődet fogja lekötni

A legtöbb kismama alulértékeli (alulértékelteti vele a média) azt, hogy konkrétan mennyi időt is fog a szoptatás a napjából elvenni. Főleg az első egy-két hónapban. Azt hiszik, hogy marad idejük vásárolni, főzni, mosogatni napközben.

De a realitás az, hogy napi 8-10 intenzív órányi szoptatásra kell számítani az elején! És ez akkor is így van, ha az ég világon semmi problémád nincs a szoptatással, a cicivel, a tej mennyiségével, a baba szopási technikájával, stb. Alapvetően arra számíts, hogy kis kivétellel egész nap szoptatsz.

6-8 hetes korban jut el oda a baba (és a gyomrának űrtartalma, a megtermelt tejed mennyisége, és a baba növekedési rátája), hogy számithatsz már némi szabad időre. Előtte erre blazírozni enyhén szólva rizikós: könnyen végkimerülés, sírás, kiborulás lehet a vége, ha erőlteted ezeket a téves ideákat.

Gondolkodj el tehát azon mindezek alapján, mennyire valódi az a kép, ami benned az első hetekről él, és ha esetleg most ezt itt olvasva meglepődtél, feltétlenül kezdd el a gyermekágyas időszakot logisztikailag megszervezni, és keríts annyi segítséget erre az időszakra, amennyit csak tudsz!

Kitartás! Lesz ez az egész majd még könnyebb!


Mindebben segítséget nyújthat a
szülésfelkészítő tanfolyamom
és a
gyermekágyas workshopom
is.
Részletekért kattints a linkekre!

Posztpartum tippek 2: A babamasszázs 5 “melege”

Az új kisbabák rendkívül érzékenyek a hidegre – a hideg minden “árnyalatára”… Íme 5 tipp arra, hogyan is melegítsük fel a testüket, lelküket, például egy babamasszázs során, amely az ajurvéda egyik legalapvetőbb babaápolási gyakorlata (lásd a videót alább, mely a világhírű francia nőgyógyász, szülész-forradalmár, a Gyöngéd szülés atyja, Frédérick Leboyer könyvéhez kapcsolódik egyébként).

A következő ajánlások egy fantasztikus női tanítótól, Ysha Oakes, a Sacred Window Ayurvedic posztpartum School alapítójától származnak. Egyszerű, de megjegyezhető tippek tehát, melyeket a saját otthonunk melegében érdemes szem előtt tartani:

Meleg szoba

Legyen egy olyan helyiséged, amit könnyen fel lehet melegíteni. Még télen is. Akár egy kis villanymelegítő segítségével, vagy bármi mással. Nem kell, hogy az egész szoba nagyon meleg legyen, de az a rész, sarok, ahol a kisbabát massszírozod mindenképp. Ha bizonytalan lennél, hogy mi a megfelelő hőmérséklet: vetkőzz neki te magad is. Ha te nem fázol, a baba is jól lesz!

Meleg fürdő

Már mielőtt nekikezdenél a babamasszázsnak kezdd el a melegvizet a kádba folyatni!  A meleg pára masszázs közben is jól jön. Illetve  masszázs végén nem kell a babádnak várnia, kihűlnie, hogy a vízbe csobbanhasson. Ennek következtében a fenti helység lehet maga a fürdőszoba is (kicsi is, könnyen melegíthető, párásítható).

Meleg olaj

Az olaj, amivel a kisbabádat tisztogatod és masszírozod feltétlenül legyen langyos – érdemes előmelegíteni, még hozzá úgy, hogy a kis tálkát vagy üvegcsét, amiben az olaj van előtte egy nagyobb, forró vizes tálkába helyezed, és hagyod, hogy abban megfelelő hőmérsékletűre melegedjen (a bőrödön teszteld le előtte: kellemesen legyen melegebb, mint a bőrfelszíni hőmérséklet).

Meleg kezek

Mielőtt a meleg olajat a kezedbe vennéd, dörzsöld össze a tenyereket hosszan, max. egy percig. Az ajurvéda szerint az így keletkező hő nemcsak testi melegség, de energetikai is, az életerő és szeretet áramlik így erősebben a tenyereden keresztül a kisbabád felé. Egy apróság: a hosszú körmök nem jók masszírozáshoz, vágd azokat rövidre!

Meleg szív

Ne aggódj! Szeresd a babádat, élvezd a kis testét, nem lehet rosszul csinálni, ha érzéssel, elcsendesedéssel, odafigyeléssel és meleg szívvel masszírozol


És az ígért videó: ne lepődj meg, hogy az inidaiak milyen határozott mozdulatokkal masszíroznak! Ezt a kisbabák szeretik. Ez a határozottság nem durvaság, hanem megtartottság, így biztonságérzetet ad nekik.

Posztpartum tippek 1.: Az új anya 5 legfontosabb fűszere

5 gyermekágyas gyógyító konyhai fűszer

Ki nem szeret enni, és étkekkel gyógyulni, erősödni? Elfelejtettük, de régen MINDEN étel gyógyszernek számított. Az ajurvédában, az indiaiak többezer éves gyógyító, életvezetési tudománya szerint, ha bármilyen gondunk van, akkor a konyhai fűszerpolc felé érdemes fordulnunk. Íme 5 fűszer, amely egy gyermekágyas anyuka konyhájából sem hiányozhat.

Római kömény

A római kömény segít az emésztési tűz felélesztésében. Szülés után gyakran kínlódik az anyuka azzal, hogy ha még jót is eszik, az nem feltétlenül jól emésztődik meg – egyszerűen túl sok a dolga a testnek a szoptatás első lépései, buktatói közepette… A római kömény csökkenti a puffadást, segít a belekben az ásványi anyagok felszívódásában. Megsegíti a szoptatást is, gyengéden egyensúlyozza a szoptatásra átálló hormonrendszert. Segít a test szöveteinek visszaépülésében is. Egyébként az olasz konyha is gyakran használja (emiatt a neve is – “római”).

Édeskömény

Ez a fűszer édes, ahogy a neve is jelzi. Nedvesít, nedveket (pl. anyatejet) segít testünkből előcsurranni, megeredni. Nagyon hasznos a szoptatás ideje alatt, különösen görögszénával kombinálva. Nyugtatja az idegrendszert is, és segít a mentális tisztánlátásban is. Az emésztésben is segít, hasfájás (pocifájás) esetén is – a babának is adható teafőzet formájában. A baba számára a későbbiekben lehet (mag-)tejberizsbe is tenni, pl. Ha valaki szereti a kínai ízeket, feltétlenül ízesítse vele az ételeit, de én egyébként az olasz paradicsomszószhoz is szoktam adni, pikánsan megbolondítja, finom!

Görögszéna

Az egész világon ismerik és használják a szoptatás megsegítésére! Nyugaton még kapszulában is árulják, de a tradicionális ajurvéda inkább tea formájában ajánlja – akkor nem lesz túl erős, inkább egyensúlyoz, mint túl erősen hat. Egy rész görögszénát két rész édesköménymaggal keverjük. Ebből egy teáskanállal adhatunk egy liter forrásban lévő vízhez. A görögszéna a gyermekágy alatt a méhlepény távozását is elősegíti, és a női szerveink regenerálódására hat remekül!

Koriander

A koriander segít, amikor csillapíthatatlan szomjúság tör egy kismamára, vagy amikor túl sok a gyomorsav. Frissen (levél) formájában, apróra vágva, levesek, szószok tetejére szórva aromás illatával nagyon kellemes, de a magját is lehet kókusz curry vagy hirtelen pirított, friss zöldségekhez keverni, vagy akár könnyen emészthető (pl. vörös lencse) hüvelyes főzeléket lehet vele ízesíteni.

Kapor

Az egyik legremekebb fűszer a kólikára! Anyuka is fogyaszthatja, átmegy a tejjel a babába. Csökkenti a csuklást, a gázokat, görcsöket. A kapor édes és melegítő hatású, ami a kisbaba és a mama ún. Váta állapotában rendkívül megnyugtató hatású. Ismét megemlítem, hogy a kaprot a mediterrán konyha is használja sokat, de a magyar konyhában sem ismeretlen ez az aromás fűszertnövény! Meglepően jól szárítható, így télen is lehet fogyasztani. Tea is finom belőle egyébként, kis sziruppal, mézzel ízesítve.

A MÉHLEPÉNY, A “MÁSA”

Mivel első gyerekeim ikrek voltak, mindig is izgatott a méhlepény.

Mi is a mese? Amikor a megtermékenyült petesejt kalandos, a petefészek vezetéken keresztül vezető útjáról végre megérkezik az anyaméhbe, kényes borsószem-királykisasszonyként forgolódik jobbra-balra, keresve a legmegfelelőbb helyett a beágyazódásra… Amikor ez megtörténik, egy másik csoda zajlik le: ugyanannak a petesejtnek a méhfal felé eső oldalából lesz a méhlepény, a másik feléből pedig a gyerek.

Ugyanabból az egyből lesz kétféle más.

Én ezt ikres anyukaként nem tudtam másként értelmezni, mint hogy a lepény (önmagában egy hihetetlenül intelligens szerv!) a gyerekek “ikere” (ahogy később megtudtam régi magyar nevén a “mása”, a másikja).

Hát íme egy kép. Gyönyörű! Így néz ki, amikor háborítatlanul születik meg… Már érthető, miért fa alá ültették. Régi magyar neve (“mása”) azt az ősi bölcsességet tükrözi, hogy a méhen belüli gyerek életében legelőször az egységtudatot ezzel a szervvel éli meg… Nem mindegy, hogy hogyan válik el tőle…

placenta2

Idézek (sajnos a forrás homályos, hozzám is ismerősön keresztül jutott el)

“Az élet fája”

Gyönyörű képződménye a természetnek a méhlepény, amelynek mintázata a baba felől leginkább egy fára hasonlít. Talán nem véletlen, hogy a világ egyes kultúráiban elterjedt népszokás, hogy a baba érkezésének tiszteletére fát ültetnek és a csemete alá a placentát is elhelyezik. Széles körben gyakorolják ezt Ausztráliában, Új-Zélandon, Hawaion vagy éppen Malajziában, sokszor a kórház maga teszi fel a kérdést a nőnek, óhajtja-e hazaszállítmányozni a funkcióját vesztett szervet.
Maori nyelven egy ember otthonát ugyanaz a szó jelöli, mint magát a méhlepényt, ezzel is jelezvén, az ember ott van otthon, ahol az egykor őt tápláló szervből egy másik élőlény hajtott ki. A méhlepényt sok kórházban nem szívesen adják oda az embernek, ha ilyen igényünk van, azt feltétlenül jeleznünk kell, s a rosszalló pillantásokra is jó, ha felkészülünk, annak ellenére, hogy alap emberi joga minden anyának, hogy maga döntsön méhlepénye sorsáról.

A következő gondolatokat pedig a Lótusz születése blogon találtam, és nagyon örültem neki! Majd egy másik írásomban ezekre kitérek, több gondolatom van ezekről a hagyományokról. Sajnálom, hogy sok közülük babonának számít ma: valójában arról van szó, hogy ezek ősi, női energetikai megfigyelésekre alapultak, de ez a tudás az idő homályába és feledésbe merült, ami pedig megmaradt, az babonaszerű berögzültségekké silányult. Pedig, pedig… De ezekről bővebben szoktunk beszélgetni a Női csoportjaimban is. De ígérem, itt is megosztok erről némi tanítást hamarost. 🙂

“Hagyományok Magyarországon”

A Magyar Néprajz VII. kötetében – Népszokások, néphit, népi vallásosság – sok érdekességet olvashatunk. Elődeink kiemelkedő szerepet tulajdonítottak a terhesség időszakának, amitől a mágia sem maradt távol. Az anyák önmaguk és magzatuk védelme érdekében mágikus erejű és szentelt tárgyakat viseltek, vagy ágyukba helyezték azokat. Például villámsújtott fa szilánkját, nyírfaág darabját, tömjént, fokhagymát.

Számos vidéken a terhesség ideje alatt heti négy alkalommal böjtöt tartottak a szülő nők védőszentjei tiszteletére. A terhes nő tisztátalannak számított, akárcsak a gyermekágyas vagy a menstruáló nő. Tilos volt főznie, varrnia, palántáznia, befőznie, savanyítania, szemetet kivinnie, söpörnie, tésztát kevernie. Tilos volt dagasztania – nehogy keletlen legyen a kenyér -, tilos volt vizet húznia a kútból – nehogy a kút férges legyen, a víz pedig tisztátlan -, tilos volt kijárnia a házból vagy a portáról – nehogy jégverés érje a határt.

Azon már végképp mosolyogtam, amikor azt olvastam, hogy a gyermekágyas nő 6 hétig csak patkós csizmában járhatott. A szülés szerencsés lefolyását is számos mágikus esemény kísérte. Olyanok, mint fiók, ajtó nyitogatása, lakat kizárása, üvegbe belefújás, szentelt amulettek használata, tömjénnel füstölés, a férj általi harang meghúzás, és az anya behintése szenteltvízzel. Tilos volt a szülő nő ágyának a szomszéd felé eső fal mellé helyezése, de tilos volt a beszéd is szülés alatt.

Azt tartották, hogy a születendő gyermek nemét, tulajdonságait, életsorsát, szerencséjét már a szülők házasságkötési rítusa befolyásolja. Fontos volt minden, ami a csecsemő életében először történt. Borral mosták le arcát, hogy piros arcú legyen; imakönyvet érintettek hozzá, hogy vallásos legyen; subára fektették, hogy göndör hajú legyen; kezébe pénzdarabot adtak, hogy takarékos vagy gazdag legyen; tűt, kalapácsot és egyéb szerszámokat adtak neki, hogy ezek használatában ügyes legyen. Első fürdetéskor tojást ütöttek a fürdővízbe, hogy a gyermek szép legyen; a lányok fürdővizébe férfigatyát tettek, hogy sok kérője legyen; lúdtollat, hogy „könnyű élete” legyen. Rontáselhárító céllal a fürdővízbe köptek, a pólyakötőbe vagy a pólya alá fokhagymát helyeztek. Gyermekágyas időszakban az anya újszülöttjével lefüggönyözött díszágyban feküdt – jelképezve a tisztátalanságot, de egyúttal védelmet is adott. Másik anyának nem volt szabad a gyermekágyas előtt átnyúlnia vagy ágya szélére ülnie, mert ezzel elvihette az anyatejet.

A gyermek életében az egyéves kor jelentette az élet legkockázatosabb időszakaszának végét. Ebben az időszakban a kisgyermeket ha átlépik, nem nő meg; ha tükörbe mutatják megvakul; ha bölcsőjét üresen ringatják, meghal – ha másik gyerek ringatja, kettőjük közül valamelyik meghal. Tilos volt egy éves korig a gyermek haját, és körmét levágni, mert hazug és tolvaj lesz. A Magyar Néprajz továbbá arról is említést tesz, hogy a burkot, méhlepényt, és köldökzsinórt mágikus tárgyként kezelték. A köldökzsinórt összecsomózva eltették, és 7 vagy 12 éves korban kioldatták azt a gyerekkel – ha sikerült kioldania, azt mondták ki, hogy valamilyen többlettudása lesz. Burokban születés esetén a megszárítva eltett magzatburkot zsebben vagy más módon hordták védő hatása miatt.”

GYERMEKÁGYAS BEAVATÁS: MIRŐL IS SZÓL AZ ELSŐ HAT HÉT?

A várandósság is hihetetlenül izgalmas, de az anyaság élménye még áthatóbb erejű. Minden egyes nap az újról és az ismeretlenről szól, légy hát mint egy folyó: mindig csak a jelenben élve, mégis magadnak és babádnak időt adva, végül a tengert elérve erős szeretetáramlás… Tested védelméből most már kilépett a babád, és méhed körülölelő biztonságát a szereteteddel pótolhatod.
Nagyon nehéz munka ez! Sok könny folyhat el lelkünkből, mire valamennyire biztonságban érezhetjük saját anyaságunkat, mire az újdonsült felelősséget nemcsak félelemmel vegyes várakozással, hanem ellazult természetességgel fogadhatjuk már.

Remélem, mire eljutsz a baba-mama jóga órákra, nagyban előre jutottál ezen a csak saját magad által bejárható úton. Egyedül azonban nem vagy: erőt mindig babád szeméből meríthetsz, érdemes sokat nézegetni… Legjobb tanítód saját babád lesz!

Miért 40 nap?

Az indiai hagyományokban 40 tiszteletteljes, szűk körben eltöltött, nyugodt napot ajándékoznak az új családnak. Ezt az időt a pihenésnek, újjáéledésnek, sőt a Család szó szoros értelemben vett megszületésének szentelik. Fontos ez a békés időszak, az édesanya és a kisgyerek közötti erős érzelmi kötődés megerősödése zajlik ekkor, és a baba ekkor töltekezik fel azzal a szülei iránt érzett ősbizalommal, ami szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben majd lassan-lassan kifelé, szüleitől elfelé is legyen mersze fordulni.

Ez az első 40 nap tényleg csoda! Bár rendkívül megerőltető mind lelkileg, mind fizikailag: szívemből bátorítalak Titeket arra, amikor csak eszetekbe ötlik a fáradtságotok leple mögül, érezzétek át ennek az időszaknak egyszeriségét, meg nem ismételhetőségét, azt az élményt, ahogy gyereketek szó szerint véve, mint egy szirmait bontogató virág, nyiladozik, majd a 40. nap vége felé az első mosolyával is elkápráztat…

Sar_szopizik_a_kendoben_Makhult_Gabi_festmenye_2Ez a 40 nap sokféle hithagyományban is nagy jelentőséggel bír: az Ótestamentum negyven napnyi özönvízről számol be, Noé negyven nap alatt építette Bárkáját. A keresztények Jézus negyven napnyi sivatagbéli meditációja után tartják éves böjtjüket. Negyven napos a Ramadán. De a vallásos hivatkozásokon túl testünk maga is negyven naponként újul meg sejti szinten a vérkeringésünkben. A negyven nap tehát jelképesen egy megújulási ciklusról szól.
És mikor már kész vagytok mindketten arra, hogy kimozduljatok otthonról…

A jóga nemcsak az egész fizikai testünket, ideg-, nyirok-, és hormonrendszerünket stimulálja, hanem, ahogy talán néhányszor a közös óráinkon is átélhettétek, a testeken túlmutató finom energiáinkat, érzelmeinket, gondolatainkat is hatékonyan befolyásolja. Pocakos mamaként  jógázás közben ráérezhettél arra, milyen erőteljesen hat a mélylégzés a babára: hogyan nyugtatja meg, vagy épp ellenkezőleg, hogyan lehetett stimulálni, energizálni is a pocakunkban növekvő kis gyereket. Bízhatunk abban, hogy ezt a tudást, és ezeket az érzeteket babád a külvilágra is magával hozza.

Nagyon sokat segít a jóga abban is, hogy a szülés élményét közösen mama és baba együtt feldolgozhasák: legyen a szülés gyönyörű, vagy éppenséggel a nehezebb, “megdolgozósabb” fajtából való, mindenképp megtörténik egyféle elszakadás abban a pillanatban, hogy a kicsi megszületik, és kilép a test belsejéből a külvilágba. Számára ez egy erős, nem elhanyagolható élmény.

byoga03A jóga segítségével sok szálat elvarrhatunk: a jóga során a testmozgások alatt finoman masszírozzuk, időnként mozgatjuk a babát, ezzel különösen az legelső hónapokban még csak rövid időt éberen töltő babákat élesztgethetjük. A jóga hat minden olyan emlékre, tudati, idegrendszeri “lenyomatokra”, mely a babánkban a legkorábbi fejlődési szakaszokból ered. Az édesanyával közös relaxáció, melyet legjobb lenne naponta többször is gyakorolni, szó szerint gyógyító hatású, az újra együttlégzés nyugalma felidéz egyféle kontinuum, a méhen belüli időszakhoz kapcsolódó folyamatosságérzetet a babában, ami megnyugtatja, erőt ad a további fejlődéséhez. Személy szerint ezt különösen fontosnak tartom a mi kultúrkörünkben, ahol nem egyértelmű, hogy az újszülött és édesanyja éjjelt és nappalt együtt, szoros fizikai kontaktusban töltsenek, ahol is persze ez a kontinuum élmény passzívan adódik a babának.

Egyébként pedig…

Rendkívül fontos mind a babának és mamának, hogy aktív élményekhez juthasson. Egymás bensőséges megismerése után a világot “újra kell tanulni”. Ehhez már szükségesek a külső benyomások is. Persze nem mindegy, milyenek. Az a fajta stimuláció, melyet a mama-babajóga ad a kicsinek még nagyon közel áll a szüleitől megszokott kapcsolathoz.

no_1_reasonA babák imádják az emberi arcot nézegetni, és minden érzékszervüket használják arra, hogy szüleiket felismerjék. Jógázás közben a mama jól megfigyelheti, hogy a baba tartja a szemkontaktust, ha a mama beszél, énekel hozzá, netán kicsit ráfúj az arcocskájára a baba a maga módján válaszolni fog. Erőteljesebb mozgás közben szagolni is jobban fogja anyukáját, ami igen is nagyon fontos élmény számára, hiszen a szaglás az egyik első érzékelési mód, ami a babában kifejlődik.

A babának rendkívül fontos az érintés, nagyon érzékeny arra, hogyan “kezelik”, veszik őt kézbe, ringatják, emelgetik, és nagyon hamar hozzászokik az anyuka egyedi, saját érintési stílusához. De ami a legfontosabb: a jógázás alatt az anyuka nem ellátja a babáját, nem “dolgozik rá”, táplálja, tisztítja, óvja, ringatja, stb. hanem közösen élvezik az együtt töltött perceket. Ez az együttlét a lehető legjobb minőségű: abból a fajtából való, mely örömmel és kreativitással teli, és a mama és a baba közötti szabad szeretetáramlást erősíti, sőt teszi tudatosabbá.

Bár az újdonsült anya igényei ebben az időszakban háttérbe szorulnak, legyen itt az a hely, ahol magunkról is szólunk…

mothersmile2bSzeretem ezt a képet… Amit ennek a mamának a szemében látok, az az a belső, anyai béke és nyugalom, ami minden édesanya sajátja  — a legjobb pillanataiban. Sokszor azonban nem találjuk magunkon belül ezt a helyet, ezt az érzést. Meg kell érte küzdenünk anyaként is, és nőként is. Az biztos, hogy nem magától adatik ez az állapot.

Az első hetek és hónapok örömei fáradalmakkal is vegyesek. Sok a stressz a családon; sok a feladat, és sok közülük új, ismeretlen. A Család is születőben van egyidejűleg azzal, hogy egy számunkra hihetetlenül fontos kis ember, egy új lélek fejlődésének támogatása is feladatunk. Jó, ha ilyenkor minket is támogatnak, néha nem szükséges több, mint egy észrevétlen támaszték, aminek a hátunkat dönthetjük, időről időre egy pihenős pillanatot lopva magunknak.

Remélem, hogy mindannyiotoknak megadatik ilyen támasz, sőt több is. És azt is, hogy talán a baba-mama jóga foglalkozások is hozzájárulhatnak az általános kedély-, és energiaszintetek finom megemeléséhez, egyféle feltöltődéshez.

Anya az anyához szólva, sok forrásból eredő tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy ha erős a minket körülvevő stressz, mind az anya, mind a babája a szeretetáramlás finom egyensúlyának megbomlását érezheti: a puszta kimerültség, az idegeskedés eredményeképpen gyakran elkeseredhetünk, és nincs több energiánk arra, hogy babánk felé a legnagyobb melegséggel forduljunk. Erre persze érzékenyen reagál ő is, a lelki táplálék megvonása mindig több fájdalommal jár, mint a testi, nem csoda, ha ekkor a baba is sír, panaszkodik, amitől meg a mama érzi magát egyre rosszabbul. Francoise, az angliai jógatanárom ezt nevezi a “lefelé irányuló érzelmi spirálnak”. Hasznos lehet tudni: van ilyen. Időnként sikerül még az elején fülön csípni, megoldások után keresgélni. Néha sikerül… 🙂

Az egyik jó megoldási “tipp”: első lépésként érdemes engedni, hogy a baba segítsen nekünk: tudatosan lehet erőt meríteni abból, hogy a babád feltétel nélkül szeret téged, és ebben az érzetben tudatosan elmerülni, relaxálni gyógyító hatású tud lenni.

Okosan érdemes elfogadni a hatékony segítséget, és tudni, mi az igazán, számodra hatékony segítség. Ami nem az, az nemcsak, hogy nem szükséges, hanem terhes is lehet. Idő, míg megtanuljuk, hogy szükséges egyféle egészséges, tudatos önösség ahhoz, hogy erős édesanyákká válhassunk. A kedves nemet mondani tudás képessége nélkül még egy anya sem nevelte fel gyerekét — szerintem…

baby_om_aniNagyon sokat jelent, ha megtanulunk pihenni, bárhol, bármikor ellazulni, relaxálni. Az ellazultság pillanata az a pont, ahol visszafordítható a fent emlegetett lefelé haladó spirál. Következő lépésben  pedig elkezdhetjük “felspirálozni” magunkat a tudatos elengedés gyakorlásával: ha bízunk abban, a félelmünk, a fáradtságunk nem azonos a saját Önvalónkkal, hanem kevesebb is, és több is, de nem azonos magunkkal, akkor akár el is engedhetjük magunktól! Ez furcsán hangozhat először, és az első lazítások alkalmával valószínűleg csak kicsit lendít a helyzeten. egy dolog azonban biztos: a gyerekünk minden egyes ellazult, szeretetáramlást átengedni képes pillanatunkat megérzi, és merítkezik belőle.

Szeretettel az összes JógaMamának:

Réka

 Jóga Nőknek — gyere el Te is!

VISSZA A SZÜLÉSES CIKKEK GYŰJTEMÉNYE OLDALRA –>

 

BABAZENE TERÁPIA: Zongoraművész férjem 3 közös gyerekünkön tesztelt CD-je nálunk kapható!

Nagy szeretettel ajánlom férjem CD-jét, mert 3 “saját gyártású” gyerekünkön edződött, kipróbált és mint egy jó, több-generációs ruha, “gomb róla már le nem szakad” és biztos, hogy működik. A gyerekeink mindhárman zenélnek és ez itt a büszkélkedés helye…: nagylányom hárfán, fiam gitáron, legkisebb lányom fuvolán játszik. A képen ő látható, 1 napos korában.

Átvehető nálunk a stúdióban, személyesen.

Vagy megvásárolható MP3-as formátumban online az Amazon-tól IDE KATTINTVA.

CD RÉSZLETEK  /  ZENETERÁPIA RÉSZLETEK